Az Egyesült Államok a Szíriával kapcsolatos retorikájában túlzottan a vegyifegyver-támadásra összpontosít, a tömeges agresszió szinte háttérbe szorul - állapította meg Balogh István, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa elemzésében.
Az MKI honlapján közzétett tanulmányában a szakértő kifejtette: több elemző is úgy véli, hogy morális szempontból elhibázottnak tűnik az esetleges beavatkozás indokolása, vagyis hogy a katonai akció "csak" a vegyifegyver-használat megtorlására és a további hasonló lépésektől való elrettentésre fókuszál. Ezzel az Obama-adminisztráció indirekt módon azt sugallja, hogy a százezer áldozattal járó, hagyományos fegyverekkel elkövetett agresszió nem követel nemzetközi választ vagy megtorlást - mutatott rá.
Balogh István szerint az, hogy Oroszországnak a jelek szerint sikerült rávennie Szíriát vegyi fegyvereinek feladására, "megmenti" Barack Obamát. Ezzel ugyanis az amerikai elnök egy akár a politikai megítélését is meghatározó, lehetséges kudarctól menekült meg. A tényleges amerikai stratégiai érdekek megfogalmazása Szíriával kapcsolatban azonban továbbra is várat magára - vélekedett.
A kutató emlékeztetett: a beavatkozás nemzetközi legitimációjával kapcsolatban Obama nem könyvelhet el egyértelmű sikereket: David Cameron brit miniszterelnök beadványa augusztus végén "elvérzett a Westminsterben", ezzel Nagy-Britannia egyelőre kiesett az amerikai akciót támogatók köréből. Francois Hollande francia elnök támogatása így még inkább felértékelődik, és nem kizárt, hogy ezzel az amerikai-francia kapcsolatok új korszaka kezdődik - tette hozzá.
Az orosz-amerikai kapcsolatokról Balogh István kifejtette: Moszkva befolyása jelentős mértékben elmarad Washingtonétól, de Oroszország a szíriai üggyel összefüggésben "ravasz diplomáciai húzásainak köszönhetően" látszólag mégis egy "ligába" került az Egyesült Államokkal. Ez annak a John Kerry amerikai külügyminiszter által "talán elhamarkodottan tett kijelentésnek" is köszönhető, amelynek értelmében Szíria csak akkor kerülheti el a katonai csapást, ha lemond a vegyi fegyvereiről.
A szakértő közölte: az orosz diplomácia azonnal fel is ajánlotta ezt a lehetőséget a szíriai rezsimnek, és az némi halogatás után elfogadta. Nem biztos, hogy Kerry tudatosan vetette fel az lehetőséget, de elképzelhető, hogy ez az egyetlen mondat megváltoztatta az események dinamikáját - vélekedett Balogh István.
Úgy látja, az orosz-szíriai megállapodás a nemzetközi nagyhatalmi koordináció olyan sikeres példája, amellyel "többé-kevésbé mindenki jól járt", legalábbis rövid távon. E nagyhatalmi koordináció mintha az 1815 utáni világrendet idézné: a kulcsszereplők közös nevezőre jutnak egy regionális problémával kapcsolatban, ezzel elkerülik a nemzetközi rend jelentősebb megbomlását anélkül, hogy a főszereplők többségének érdekei sérülnének - írta. Hangsúlyozta: az orosz ajánlat elfogadásának alapvetően két nagy győztese van: Oroszország és Kína, amelyek elkerültek egy a szuverenitás elvét sértő beavatkozást. Moszkva könyvelhet el nagyobb sikert: Bassár el-Aszad szíriai elnök a helyén marad, tehát Oroszország szíriai pozíciói továbbra is sértetlenek. Emellett Moszkva a kompromisszumépítő nagyhatalom képében tűnhet fel, míg az Egyesült Államok inkább bizonytalannak és megfontolatlannak látszik - mutatott rá.
A teljes tanulmánya letölthető pdf formátumban az alábbi linken.
Az MKI honlapján közzétett tanulmányában a szakértő kifejtette: több elemző is úgy véli, hogy morális szempontból elhibázottnak tűnik az esetleges beavatkozás indokolása, vagyis hogy a katonai akció "csak" a vegyifegyver-használat megtorlására és a további hasonló lépésektől való elrettentésre fókuszál. Ezzel az Obama-adminisztráció indirekt módon azt sugallja, hogy a százezer áldozattal járó, hagyományos fegyverekkel elkövetett agresszió nem követel nemzetközi választ vagy megtorlást - mutatott rá.
Balogh István szerint az, hogy Oroszországnak a jelek szerint sikerült rávennie Szíriát vegyi fegyvereinek feladására, "megmenti" Barack Obamát. Ezzel ugyanis az amerikai elnök egy akár a politikai megítélését is meghatározó, lehetséges kudarctól menekült meg. A tényleges amerikai stratégiai érdekek megfogalmazása Szíriával kapcsolatban azonban továbbra is várat magára - vélekedett.
A kutató emlékeztetett: a beavatkozás nemzetközi legitimációjával kapcsolatban Obama nem könyvelhet el egyértelmű sikereket: David Cameron brit miniszterelnök beadványa augusztus végén "elvérzett a Westminsterben", ezzel Nagy-Britannia egyelőre kiesett az amerikai akciót támogatók köréből. Francois Hollande francia elnök támogatása így még inkább felértékelődik, és nem kizárt, hogy ezzel az amerikai-francia kapcsolatok új korszaka kezdődik - tette hozzá.
Az orosz-amerikai kapcsolatokról Balogh István kifejtette: Moszkva befolyása jelentős mértékben elmarad Washingtonétól, de Oroszország a szíriai üggyel összefüggésben "ravasz diplomáciai húzásainak köszönhetően" látszólag mégis egy "ligába" került az Egyesült Államokkal. Ez annak a John Kerry amerikai külügyminiszter által "talán elhamarkodottan tett kijelentésnek" is köszönhető, amelynek értelmében Szíria csak akkor kerülheti el a katonai csapást, ha lemond a vegyi fegyvereiről.
A szakértő közölte: az orosz diplomácia azonnal fel is ajánlotta ezt a lehetőséget a szíriai rezsimnek, és az némi halogatás után elfogadta. Nem biztos, hogy Kerry tudatosan vetette fel az lehetőséget, de elképzelhető, hogy ez az egyetlen mondat megváltoztatta az események dinamikáját - vélekedett Balogh István.
Úgy látja, az orosz-szíriai megállapodás a nemzetközi nagyhatalmi koordináció olyan sikeres példája, amellyel "többé-kevésbé mindenki jól járt", legalábbis rövid távon. E nagyhatalmi koordináció mintha az 1815 utáni világrendet idézné: a kulcsszereplők közös nevezőre jutnak egy regionális problémával kapcsolatban, ezzel elkerülik a nemzetközi rend jelentősebb megbomlását anélkül, hogy a főszereplők többségének érdekei sérülnének - írta. Hangsúlyozta: az orosz ajánlat elfogadásának alapvetően két nagy győztese van: Oroszország és Kína, amelyek elkerültek egy a szuverenitás elvét sértő beavatkozást. Moszkva könyvelhet el nagyobb sikert: Bassár el-Aszad szíriai elnök a helyén marad, tehát Oroszország szíriai pozíciói továbbra is sértetlenek. Emellett Moszkva a kompromisszumépítő nagyhatalom képében tűnhet fel, míg az Egyesült Államok inkább bizonytalannak és megfontolatlannak látszik - mutatott rá.
A teljes tanulmánya letölthető pdf formátumban az alábbi linken.