Oroszország Vlagyimir Putyin alatt nemcsak belpolitikailag és gazdaságilag erősödött meg, hanem visszatért a nemzetközi politika színpadára is, mint nagyhatalom. Az ezredforduló környékén Moszkva figyelme még leginkább a „közel külföldre” (Oroszországgal szomszédos országokra, ahol jelentős létszámú orosz kisebbség él), Balkánra és Kínával való viszony rendezésére összpontosult. A harmadik Öböl-háború volt az az esemény, amely ráébresztette az orosz vezetést – a kínaival együtt – arra, hogy itt az idő aktívabb külpolitikát folytatni, különösen a Közel-Keleten.
A kezdeti óvatos tapogatózásokat végül 2005-ben koronázta siker. Putyin első közel-keleti útja Szíriába vezetett. A találkozó során az orosz elnök bejelentette, hogy Moszkva elengedte Damaszkusz hidegháború során felhalmozott adósságát, mintegy 9,6 milliárd dollárt. Továbbá szerződést írtak alá a Tartuszban található, egykori szovjet kikötő felújításáról és kibővítéséről.
Moszkva lett ismét Damaszkusz legnagyobb fegyverellátója. Egy 2007-es szerződés értelmében Szíria partvédelmi, föld-víz rakétákat kapott az oroszoktól. Újdonságként az orosz fejlesztésű Basztyionokhoz Jahonnal, egy szuperszonikus, a hangsebesség kétszeresével repülő, 300 kilométer hatótávolságú, kiválóan manőverező robotrepülőgéppel is ellátták a szíriai haderőt. A legutóbbi legnagyobb fegyvervásárlási üzletet 2008-ban kötötte meg Damaszkusz és Moszkva. A szíriai hadsereg végre megkapta a régóta áhított MiG-29SMT vadászgépeket, valamint 36 darab Pantsir S1E légvédelmi rendszert és két Amur-osztályú orosz tengeralattjárót vásárolt meg.
Nem elhanyagolható az orosz-szíriai kapcsolatok gazdasági dimenziója sem. 2010-ben az orosz gazdaság 1,1 milliárd dollár értékben exportált Szíriába. Több orosz nagyvállalat található Szíriában: az orosz acélgyártásáról híres TMK, gáztermelésben jártas ITERA, Tatfnet nevű energetikai cég vagy az Aeroflot légi vállalat. Az összes vállalat közül a Sztrojtangaz nevű gázvezeték tervező és építő vállalat a legfontosabb, amely megközelítőleg egy millió dollárt fektetett bele a szíriai földgáztermelésbe. Még 2005-ben szerződést írtak alá vállalat vezetői Damaszkusszal a szíriai Homsz várostól 50 kilométernyi földgázlelőhely kitermeléséről. 2010-ben a Rosatom nyilvánosságra hozta terveit, miszerint Szíriában szeretne atomerőművet építeni. Az orosz számítógépiparban egyik vezető Sitroniks vállat szerződést írt alá a hálózatnélküli internet kiépítéséről Szíriában. Becslések szerint az Aszad bukásával az orosz vállalatok több, mint húszmilliárd dollár bevételtől esnének el.
Az orosz-szíriai kapcsolatok története sorozatban bemutattuk a két ország viszonyát a hidegháborútól kezdődően egészen 2011-ig. Természetesen, mint ahogy azt olvashattuk, ez korántsem volt viszontagságoktól és nehézségektől mentes. Ennek ellenére, ha komoly veszedelem fenyegette Szíriát, vagy épp a Kremlnek roppant nagy szüksége volt Damaszkuszra (pl. az egyiptomi szakítás után), akkor képesek voltak félretenni a nézeteltéréseiket. S most is ennek vagyunk tanúi. Oroszország (kezdetben Kína is) már kezdettől fogva támogatta Bassár el-Aszadot: az ENSZ-ben leszavazza a Szíriát elítélő határozattervezeteket, jelentős mennyiségű fegyverrel támogatja (legutóbb az orosz S-300-ok miatt volt nagyobb nemzetközi vita). Moszkva megakadályoz minden nyugati fellépést, megkérdőjelezi az Szíriai Szabad Hadsereg - FSA - legitimitását és hol nyíltan (lásd Cameron és Putyin találkozó), hol burkoltan kritizálja a fegyveres milíciák, terrorista csoportok nyugati és a közel-keleti országok általi támogatottságát.
Oroszország továbbra is ugyanúgy fogja támogatni Bassár el-Aszadot, mint eddig, e téren nem várható változás. Moszkva ugyanis túl sokat veszítene a Baasz Párt bukásával. Talán az összefoglaló végére nem túlzás azt állítani, hogy Oroszország azért nem hagyja cserben Szíriát, mert számára ugyanazt jelenti az arab ország, mint Egyesült Államoknak Izrael.
A kezdeti óvatos tapogatózásokat végül 2005-ben koronázta siker. Putyin első közel-keleti útja Szíriába vezetett. A találkozó során az orosz elnök bejelentette, hogy Moszkva elengedte Damaszkusz hidegháború során felhalmozott adósságát, mintegy 9,6 milliárd dollárt. Továbbá szerződést írtak alá a Tartuszban található, egykori szovjet kikötő felújításáról és kibővítéséről.
Moszkva lett ismét Damaszkusz legnagyobb fegyverellátója. Egy 2007-es szerződés értelmében Szíria partvédelmi, föld-víz rakétákat kapott az oroszoktól. Újdonságként az orosz fejlesztésű Basztyionokhoz Jahonnal, egy szuperszonikus, a hangsebesség kétszeresével repülő, 300 kilométer hatótávolságú, kiválóan manőverező robotrepülőgéppel is ellátták a szíriai haderőt. A legutóbbi legnagyobb fegyvervásárlási üzletet 2008-ban kötötte meg Damaszkusz és Moszkva. A szíriai hadsereg végre megkapta a régóta áhított MiG-29SMT vadászgépeket, valamint 36 darab Pantsir S1E légvédelmi rendszert és két Amur-osztályú orosz tengeralattjárót vásárolt meg.
Nem elhanyagolható az orosz-szíriai kapcsolatok gazdasági dimenziója sem. 2010-ben az orosz gazdaság 1,1 milliárd dollár értékben exportált Szíriába. Több orosz nagyvállalat található Szíriában: az orosz acélgyártásáról híres TMK, gáztermelésben jártas ITERA, Tatfnet nevű energetikai cég vagy az Aeroflot légi vállalat. Az összes vállalat közül a Sztrojtangaz nevű gázvezeték tervező és építő vállalat a legfontosabb, amely megközelítőleg egy millió dollárt fektetett bele a szíriai földgáztermelésbe. Még 2005-ben szerződést írtak alá vállalat vezetői Damaszkusszal a szíriai Homsz várostól 50 kilométernyi földgázlelőhely kitermeléséről. 2010-ben a Rosatom nyilvánosságra hozta terveit, miszerint Szíriában szeretne atomerőművet építeni. Az orosz számítógépiparban egyik vezető Sitroniks vállat szerződést írt alá a hálózatnélküli internet kiépítéséről Szíriában. Becslések szerint az Aszad bukásával az orosz vállalatok több, mint húszmilliárd dollár bevételtől esnének el.
Az orosz-szíriai kapcsolatok története sorozatban bemutattuk a két ország viszonyát a hidegháborútól kezdődően egészen 2011-ig. Természetesen, mint ahogy azt olvashattuk, ez korántsem volt viszontagságoktól és nehézségektől mentes. Ennek ellenére, ha komoly veszedelem fenyegette Szíriát, vagy épp a Kremlnek roppant nagy szüksége volt Damaszkuszra (pl. az egyiptomi szakítás után), akkor képesek voltak félretenni a nézeteltéréseiket. S most is ennek vagyunk tanúi. Oroszország (kezdetben Kína is) már kezdettől fogva támogatta Bassár el-Aszadot: az ENSZ-ben leszavazza a Szíriát elítélő határozattervezeteket, jelentős mennyiségű fegyverrel támogatja (legutóbb az orosz S-300-ok miatt volt nagyobb nemzetközi vita). Moszkva megakadályoz minden nyugati fellépést, megkérdőjelezi az Szíriai Szabad Hadsereg - FSA - legitimitását és hol nyíltan (lásd Cameron és Putyin találkozó), hol burkoltan kritizálja a fegyveres milíciák, terrorista csoportok nyugati és a közel-keleti országok általi támogatottságát.
Oroszország továbbra is ugyanúgy fogja támogatni Bassár el-Aszadot, mint eddig, e téren nem várható változás. Moszkva ugyanis túl sokat veszítene a Baasz Párt bukásával. Talán az összefoglaló végére nem túlzás azt állítani, hogy Oroszország azért nem hagyja cserben Szíriát, mert számára ugyanazt jelenti az arab ország, mint Egyesült Államoknak Izrael.