A szüntelen, feszült diplomáciai lavírozás közepette amerikai harci repülőgépek állnak készenlétben a törökországi incirlik-i légibázis bázison. Elindulnak vagy sem ? Az elmúlt napok nyilatkozatai dacára az elmúlt órák bejelentései alapján is jól látható, hogy a helyzet rendkívül kényes és veszélyes.
Csak nem egy újabb, iraki fiaskó ? Bizonyos értelemben igen. Tíz évvel az amerikai beavatkozás után, amely lerombolta a "diktatúrát" és káoszt, napi átlag öt pokolgépes merénylet hozott az országba.
.A beavatkozást akkor is hamis ürügyre hivatkozva határozták el, amiről később kiderült, hogy nem is létezett. Az elmúlt napok nyilatkozatai viszont kísértetiesen hasonlítanak az akkoriakra.
Arra, ahogyan például Colin Powell amerikai külügyminiszter fogalmazott 2003-ban :
"A Szaddam Hussein rezsim titkolja, hogy tömegpusztító fegyverek gyártásán dolgozna." - mondta.
"Amit a múlt héten láttunk Szíriában, sokkolta a világ lelkiismeretét. Megbocsáthatatlan, és mindenféle tagadás, cáfolat ellenére tagadhatatlan." - ezek már John Kerry jelenlegi külügyminiszter szavai a napokból.
"Ahelyett, hogy együttműködnének az ENSZ-ellenőrökkel, a Hussein-rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy semmit se találjanak." - Colin Powell, 2003.
"A szíriai rezsim nem volt hajlandó együttműködni az ENSZ ellenőreivel, inkább gátolja, hogy kiderítsék, mi történt pontosan Gutában." - John Kerry, 2013.
Az amerikai közvélemény annak idején nyíltan bírálta a Bush-kormányt az iraki háborúért, a britek még ennél is kevésbé emésztették meg a történteket. A következményeket nem akarják újra átélni.
A Cameron-kormány ezért jár el különösen körültekintően az ügyben, és nem vesz részt a katonai beavatkozásban, de a Szíriai Szabad Hadseregnek nyújtott támogatásai is visszaestek az utóbbi egy hónapban. Az angol ellenzék ügyesen összekapcsolta a szigetországba beáramló külföldiek régóta égető kérdését amivel a mostani kormányzat választásokat nyert, és a szíriai brit intervenció kérdését.
A The Dialymail-ben megjelent és a cenzorok figyelő tekintete alól kicsúszott cikk szerint Nagy-Brittanában a Mohamed a legkedveltebb név amit újszülötteknek adnak.
A szigetország alsóháza le is szavazta azt az indítványt, hogy Nagy-Britannia csapatokkal, vagy bármilyen más módon részt vegyen az intervencióban.
A régió bármikor lángokba borulhat, ami különlegesen bonyolult helyzethez vezethet.
Bár a két évvel ezelőtti szíriai felkelésnek tálalt terrorszervezetekkel lerohant Szíria népszerű volt, de a Szíriai Szabad Hadsereg, mely tömörülésben szintén megtalálhatók mérsékelt iszlamista terrorszervezetek jelenleg, az országban alig 15 százaléknyi területet tart az ellenőrzése allatt. A maradék területeket, amiket a Szíriai Arab Hadsereg még nem foglalt vissza a militáns-terroristáktól, a Jabhat al-Nusra, al-Tawhid Brigádok, Liwa al-Islam, és a szomáli gyökerű al-Shabaab terrorszervezet ellenőrzi. Ez is annak a bizonyos 2003-as forgatókönyvnek a része, ha lehet mondani tovább fejlesztett változata, ami most Szíriában megismétlődni látszik.
Csak nem egy újabb, iraki fiaskó ? Bizonyos értelemben igen. Tíz évvel az amerikai beavatkozás után, amely lerombolta a "diktatúrát" és káoszt, napi átlag öt pokolgépes merénylet hozott az országba.
.A beavatkozást akkor is hamis ürügyre hivatkozva határozták el, amiről később kiderült, hogy nem is létezett. Az elmúlt napok nyilatkozatai viszont kísértetiesen hasonlítanak az akkoriakra.
Arra, ahogyan például Colin Powell amerikai külügyminiszter fogalmazott 2003-ban :
"A Szaddam Hussein rezsim titkolja, hogy tömegpusztító fegyverek gyártásán dolgozna." - mondta.
"Amit a múlt héten láttunk Szíriában, sokkolta a világ lelkiismeretét. Megbocsáthatatlan, és mindenféle tagadás, cáfolat ellenére tagadhatatlan." - ezek már John Kerry jelenlegi külügyminiszter szavai a napokból.
"Ahelyett, hogy együttműködnének az ENSZ-ellenőrökkel, a Hussein-rezsim mindent megtesz annak érdekében, hogy semmit se találjanak." - Colin Powell, 2003.
"A szíriai rezsim nem volt hajlandó együttműködni az ENSZ ellenőreivel, inkább gátolja, hogy kiderítsék, mi történt pontosan Gutában." - John Kerry, 2013.
Az amerikai közvélemény annak idején nyíltan bírálta a Bush-kormányt az iraki háborúért, a britek még ennél is kevésbé emésztették meg a történteket. A következményeket nem akarják újra átélni.
A Cameron-kormány ezért jár el különösen körültekintően az ügyben, és nem vesz részt a katonai beavatkozásban, de a Szíriai Szabad Hadseregnek nyújtott támogatásai is visszaestek az utóbbi egy hónapban. Az angol ellenzék ügyesen összekapcsolta a szigetországba beáramló külföldiek régóta égető kérdését amivel a mostani kormányzat választásokat nyert, és a szíriai brit intervenció kérdését.
A The Dialymail-ben megjelent és a cenzorok figyelő tekintete alól kicsúszott cikk szerint Nagy-Brittanában a Mohamed a legkedveltebb név amit újszülötteknek adnak.
A szigetország alsóháza le is szavazta azt az indítványt, hogy Nagy-Britannia csapatokkal, vagy bármilyen más módon részt vegyen az intervencióban.
A régió bármikor lángokba borulhat, ami különlegesen bonyolult helyzethez vezethet.
Bár a két évvel ezelőtti szíriai felkelésnek tálalt terrorszervezetekkel lerohant Szíria népszerű volt, de a Szíriai Szabad Hadsereg, mely tömörülésben szintén megtalálhatók mérsékelt iszlamista terrorszervezetek jelenleg, az országban alig 15 százaléknyi területet tart az ellenőrzése allatt. A maradék területeket, amiket a Szíriai Arab Hadsereg még nem foglalt vissza a militáns-terroristáktól, a Jabhat al-Nusra, al-Tawhid Brigádok, Liwa al-Islam, és a szomáli gyökerű al-Shabaab terrorszervezet ellenőrzi. Ez is annak a bizonyos 2003-as forgatókönyvnek a része, ha lehet mondani tovább fejlesztett változata, ami most Szíriában megismétlődni látszik.