Augusztus 31-én világszerte tüntetések zajlottak a szír kormány mellett és az esetleges nyugati beavatkozás ellen. Washingtoban a pacifisták most sok esetben egy oldalon tüntetnek az Aszad-pártiakkal. Háborúellenes demonstrációkat tartottak Londonban, Hamburgban és Párizsban is.
Természetesen Magyarország sem maradhatott ki ezekből az eseményekből, mivel a jelenlévő tüntető szírek szerint ebben az országunkban él a legnagyobb szír közösség egész Közép-Európában. Budapesten kívül csak Bécsben tartottak hasonló jellegű megmozdulást, legalábbis a menethez ideiglenesen csatlakozó csehek, lengyelek és szlovákok szerint az ő országukban nem zajlott ilyen esemény vagy legalábbis nem volt róla tudomásuk.
Sajnos azonban azt már az elején le kell szögeznem, hogy bizony sok magyar sem tudott erről az egészről, a Közel-Kelet Jelene is csak aznap délelőtt értesült a tüntetésről. Gyakorlatilag a megmozduláson jelen lévő nem szíriai származásúak csak valamelyik ismerősükön keresztül hallottak az eseményről, több szervezetnek még csak ideje sem volt válaszolni a felhívásra. Emiatt kevesen voltunk, megkockáztatom, az elején több mint hatvanan lehettünk , de később ez a szám is a felére csökkent. Néha úgy tűnt, hogy a vezetőségnek fogalma sincs, hogy merre járunk, s ha véletlenül elénk került egy nagykövetség - mint pl. az osztrák, ami eredetileg be se volt tervezve - akkor ott megálltunk s próbáltak pár kedves mondatot megfogalmazni az osztrák külpolitikáról, ugyanis Ausztria sem támogatja a a nyugati beavatkozást.
Na, de most térjünk vissza magára a tüntetésre. 14:45-kor már gyülekeztek a tüntetők a lengyel nagykövetség előtt, ahol egyre több szír zászló jelent meg, valamint Bassár el-Aszad fényképe egy nagy keretes képben. Néhányan olyan transzparensekkel jelentek meg, mint Hands off Syria vagy No U.S. military intervention is Syria felirat volt kiragasztva a pólójukra.
A lengyel nagykövetség volt a kiindulópont, ahol már mindjárt kellemes meglepetés ért minket. Michal Andrukonis, a külképviselet helyettes vezetője meghallgatta a tüntetés szervezőinek beszédét és helyeselését, hogy Varsó nem támogatja Szíriába való beavatkozást. Természetesen ez a jelenet a tüntetőkből " az éljen a lengyel-magyar barátság!" felkiáltásokat váltott ki.
15:25 -re értünk a kínai nagykövetség elé. Itt hallottunk először a tüntetés főbb pontjairól, lényegéről és céljáról, pl. a pekingi kormány álláspontját a szíriai konfliktus tárgyalásos rendezésében támogatni kell, nem pedig a katonai beavatkozás. Ugyanakkor senki sem jött ki a nagykövetségről, aki átvette volna a nekik írt üzenetet.
Sajnos ugyanez volt a helyzet az orosz nagykövetség előtt is. Körülbelül négy órakor értünk az épülethez, ahol ismét felolvasták a főbb pontokat, valamint a szervezők azt is bejelentették, hogy a nagykövetségeket még telefonon sem tudták elérni, mivel állandóan foglaltat jeleztek.
16:45-kor a francia nagykövetség előtt voltunk, ahol még a redőnyök is le voltak húzva, szóval itt sem volt várható az, hogy valaki kijön és átveszi a petíciót. Szomorú volt továbbá az is, hogy (ami már a HVG-s cikk során is előkerült) néhányan megpróbáltak belpolitikai tőkét kovácsolni a tüntetésből,s gyakran nem is Szíriával foglalkoztak, hanem Magyarországgal és a magyar történelemmel kapcsolatos kijelentések hangzottak el. De ezt szervezők sem hagyták sokáig, s a szíriai emberek felszólaltatásával igyekeztek visszaterelni a tüntetést annak igazi medrébe.
A francia nagykövetség után egy hosszú túra következett, végig az Andrássyn,de erről majd bővebben a beszámoló végén. Hatkor egy kis pihenőt tartottunk a bazilikánál,ahol bizony sokan odajöttek és fényképeztek minket, vagy a szír zászlót.
18:15-kor volt a csúcspontja talán az egész megmozdulásnak: az Egyesült Államok nagykövetsége. Itt történt meg az, hogy a szervezők eredetileg ígéretet kaptak arra, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövetasszony személyesen veszi át majd a papírt. Azonban helyette a biztonsági szolgálat főnöket lépett a kapuhoz, aki be sem mutatkozott és névkártyáját is eltakarta. Mivel a szervezőknek nem tetszett az egész szituáció, ezért úgy döntöttek, hogy majd postai úton adják át a levelet.
Ezután az egész megmozdulás utolsó állomása következett, a Magyar Külügyminisztérium. Átsétáltunk a budai oldalra, ahol a Bem József szobor előtt tartottunk egy kis pihenő. A Külügyminisztériumnak átadott, ám Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett levelet dr. Mihályi Géza, az Afrikai és Közel-keleti Főosztály vezetője vette át. A levél megfogalmazói emlékeztették a kormányfőt, hogy a Szíria-ellenes amerikai katonai támadás, legyen az csupán korlátozott légicsapás, eszkalálhatja nem csak a közel-keleti térséget, hanem könnyen világháborúvá is fajulhat. A levélben figyelmeztették Orbán Viktort, hogy Szíria megtámadásának ügyében sem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi jogot, az ENSZ Biztonsági Tanácsának szabályait.
Természetesen a beszámoló végén felmerülhet a kérdés az Olvasóban, hogyha ennyien kevesen voltunk, gyorsan volt megszervezve és még a nagykövetségek - egy kivétellel - nem is fogadtak minket, akkor mi értelme volt ennek az egésznek?
Nos, a válaszom erre pedig az lenne, hogy az egész tüntetés nem volt hiábavaló. Két lényeges dolgot szeretnék kiemelni így a cikk végére.
Az egyik a megmozdulás hangulata. Mivel kevesen voltunk, ezért gyakran előfordult, hogy egymással beszélgettünk. Bármint kérdezett az ember a szírektől, ők válaszoltak. Nem voltak elutasítóak, sem zárkózottak, nyíltan megvallották véleményüket és bemutatták a két éve zajló háború borzalmait. Ezt a tüntetés után is tapasztaltam, amikor páran - magyar és szír egyaránt - elmentünk közösen először egy kínai, majd egy szíriai étteremben, ahol komoly beszélgetéseket folytattunk, de mégis könnyed légkörben. Természetesen nem mindenben értettünk egyet, gyakran alakultak ki nézetkülönbségek, de nem volt probléma, mivel végighallgattak és válaszoltak is, teljesen baráti stílusban.
A másik dolog amit kiemelnék, az pedig az emberek reakciói, akikkel találkoztunk az út során. A turisták és a helyiek arcán az érzelmek széles skálája tükröződött: döbbenten és néha haragosan mértek minket végig az utcán. Voltak akiken látszott a félelem, hogy mit akarunk mi olyan zászlókkal, amit még életében soha nem látott (igen ezt gyakran megkérdezték, hogy egyáltalán milyen zászló van nálunk hallottunk olyanokat, hogy ez az iraki, de talán a palesztin kijelentést volt a legdurvább). Néhány külföldi odajött, s kérdezgetett minket: nem értette az egészet, hogy miért támogatunk olyanokat, akik vegyi fegyvert vetett be a saját népük ellen (igen Nyugaton tökéletesen működik az agymosó média). Végül pedig volt olyan társaság, történetesen franciák, akik az Andrássy úton röhögtek és mindenféle hülyeséget kiabáltak be, s igyekeztek provokálni, de azért a jelenlévők ennél bölcsebbek voltak.
De ez csupán az emberi reakciók kis hányada volt, ugyanis a legtöbbnél érdekes dolgokat tapasztaltunk. Az autókból és buszokból többen integettek nekünk, az utcán gyakran álltak meg , s legalább egy fotót készítettek a szír zászlóról és Aszad képéről. Voltak akik egy kis ideig csatlakoztak hozzánk, s legalább egy darabig elkísértek minket. Mások a megállókból kiabáltak be, hogy "éljen Szíria" vagy bólogattak amikor elhaladtunk mellettük. Többször is majdnem balesetet okoztunk, mert az autósok annyira bámultak minket, hogy majdnem a rendőrökbe vagy egymásba hajtottak bele.
Viszont számomra ami igazán meglepő volt és értelmet adott ennek az egésznek az volt, hogy a magyarok és külföldiek is, ha csak öt perc erejéig, de felfigyeltek a szír népre és annak harcára. Többször hallottam olyan kijelentéseket, pl. néha apa mondta a kis fiának , hogy ők harcolnak a terroristák ellen; a szírek akik nem akarnak háborút; Amerika csak az alkalmat keresi, de Szíria nem hagyja magát, s még lehetne sorolni az ehhez hasonló kijelentéseket. Talán most tapasztalták meg először a környezetükben, hogy a szíriaiak is jelen vannak Magyarországon. Nem fanatikusok, nem derékig élő szakállt viselnek, hanem teljesen európai módon öltöznek és viselkednek, s ők is csupán békét és stabilitást akarnak.
Lehet, hogy a budapesti tüntetés elmarad a brit, francia, amerikai és a többi mellett. Lehet a budapesti tüntetés csupán egy csepp volt a tengerben. De mi a tenger, ha nem cseppek összessége?