Ukrajna lassan de biztosan rágja át magát a "Narancsos forradalom Part. Two" forgatókönyvön. Vlagyimir Klicsko, és Arszenyij Jacenyuk, vezeti bele az általa annyira szeretett ukrán nemzetet, egy polgárháborúba lassan, mely lakossága több mint negyvenöt és fél millió fő, és ennek ellenére, csak nagyjából tízezer ember követi a nyugati felforgatók fentebb említett forgatókönyvét. Ők kaptak zászlót, és lehet őket filmezni, és bemutatni, hogy a biztonsági erők ezeket az embereket verik félholtra, és vetkőztetik meztelenre.
Egy nagyjából egy két-három ezer fős kemény mag maroklőfegyverekkel, és baseball ütőkkel, egyéb szúró vágó eszközökkel fosztogat Kijevben, önkormányzati épületeket foglal el, rendőröket ejt foglyul.
Róluk akkor van felvétel, amikor össze kell mosni a zászló lengetőkkel a Majdan-téren. Hogy aztán a következő, és hasonló nyugati tovább uszító nyilatkozatok lássanak napvilágot.
Az Európa Parlament elnöke Ukrajna elleni szankciókkal fenyegetőzött. Martin Schulz a Bild német lapnak adott szombati számában megjelent nyilatkozatában a tüntetőkkel szembeni kemény rendőri fellépésre utalva kijelentette, aki ilyen brutális erőszakkal reagál, az az utolsó csepp bizalmat is eljátssza.
Janukovics pedig miniszteri, és miniszter-helyettesi pozíciót ajánlott Klicskonak, és Jacenyuknak. - áll az elnök honlapján közzétett közleményben.
Jacenyuk nyilatkozata koránt sem a békés rendezés mellett van. Nem adott egyenes választ arra az ajánlatra, hogy ő legyen az ország miniszterelnöke.
"A nép határozza meg, milyen legyen Ukrajnában a hatalom. Nem engedünk az álláspontunkból." - mondta az ukrán Haza Párt vezetője.
A nacionalista Szabadság Párt elnöke, Oleh Tyahnibok pedig közölte, "a harc folytatódik."
Nincs más oka a mellébeszélésnek, mint egy negyvenöt és fél millió lakosú az EU kérdésében amúgy is megosztott, de más belpolitikai kérdésekben is széttagolt Ukrajnának, még az egy százaléka sem áll a nyugati médiában csak "ellenzéknek" nevezett felforgató tömörülés mellett. Nincs társadalmi támogatottsága ennek a "mozgalomnak."
A politikai támogatottsága is elég kétséges a régióban.
Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök úgy látja, a mostani helyzet Ukrajna felbomlásával fenyeget, ez azonban elkerülhető, ha a Nyugat és Oroszország együttesen próbál közvetíteni a válságban. Eduard Limonov orosz író, nacionalista ellenzéki személyiség ezzel szemben úgy látja, hogy Ukrajna kettéválása mindenki számára kedvező fejlemény volna, különösen Oroszországnak, ha meg tudja szerezni Ukrajna "jobbik felét".
A moszkvai politikai elit nemcsak a tüntetőket veti meg, hanem Viktor Janukovics kormányát is, amelyet korruptnak és megbízhatatlannak tart. Mihail Leontyev a Rosznyeft állami olajcég kommunikációs igazgató-helyettese például azt írta, hogy "Ukrajna egy bukott állam, bűnözői klánok konglomerátuma. Támogatjuk Janukovicsot, de undorító dolog gerinctelen emberekkel üzletelni."
A Vedomosztyi orosz üzleti-politikai napilap szerint Oroszországnak nem érné meg mélyebben beleavatkoznia a helyzetbe és konfliktusba kerülnie az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval Ukrajna miatt, mivel a szomszédos ország egy mind jelentéktelenebb földdarab, amelynek társadalma megosztott, gazdasága romokban áll, politikai elitje korrupt, erőforrásai pedig igen szerények.
A Jamestown Foundation washingtoni székhelyű szovjet disszidensek által alapított kutató, és elemző alapítvány viszont úgy látja, hogy a jelenlegi ukrajnai krízis potenciálisan a legsúlyosabb kelet-nyugati szembenállássá fajulhat a hidegháború vége, a Szovjetunió 1991-es felbomlása óta.
Moszkva számára Ukrajna ugyanis sokkal fontosabb, mint Szíria, Líbia, Irán, Szerbia vagy Grúzia, amellyel Oroszország 2008-ban háborúzott, lényegében azért, hogy megakadályozza a korábbi szovjet köztársaság közeledését a NATO-hoz és a Nyugathoz.
Egy nagyjából egy két-három ezer fős kemény mag maroklőfegyverekkel, és baseball ütőkkel, egyéb szúró vágó eszközökkel fosztogat Kijevben, önkormányzati épületeket foglal el, rendőröket ejt foglyul.
Róluk akkor van felvétel, amikor össze kell mosni a zászló lengetőkkel a Majdan-téren. Hogy aztán a következő, és hasonló nyugati tovább uszító nyilatkozatok lássanak napvilágot.
Az Európa Parlament elnöke Ukrajna elleni szankciókkal fenyegetőzött. Martin Schulz a Bild német lapnak adott szombati számában megjelent nyilatkozatában a tüntetőkkel szembeni kemény rendőri fellépésre utalva kijelentette, aki ilyen brutális erőszakkal reagál, az az utolsó csepp bizalmat is eljátssza.
Janukovics pedig miniszteri, és miniszter-helyettesi pozíciót ajánlott Klicskonak, és Jacenyuknak. - áll az elnök honlapján közzétett közleményben.
Jacenyuk nyilatkozata koránt sem a békés rendezés mellett van. Nem adott egyenes választ arra az ajánlatra, hogy ő legyen az ország miniszterelnöke.
"A nép határozza meg, milyen legyen Ukrajnában a hatalom. Nem engedünk az álláspontunkból." - mondta az ukrán Haza Párt vezetője.
A nacionalista Szabadság Párt elnöke, Oleh Tyahnibok pedig közölte, "a harc folytatódik."
Nincs más oka a mellébeszélésnek, mint egy negyvenöt és fél millió lakosú az EU kérdésében amúgy is megosztott, de más belpolitikai kérdésekben is széttagolt Ukrajnának, még az egy százaléka sem áll a nyugati médiában csak "ellenzéknek" nevezett felforgató tömörülés mellett. Nincs társadalmi támogatottsága ennek a "mozgalomnak."
A politikai támogatottsága is elég kétséges a régióban.
Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök úgy látja, a mostani helyzet Ukrajna felbomlásával fenyeget, ez azonban elkerülhető, ha a Nyugat és Oroszország együttesen próbál közvetíteni a válságban. Eduard Limonov orosz író, nacionalista ellenzéki személyiség ezzel szemben úgy látja, hogy Ukrajna kettéválása mindenki számára kedvező fejlemény volna, különösen Oroszországnak, ha meg tudja szerezni Ukrajna "jobbik felét".
A moszkvai politikai elit nemcsak a tüntetőket veti meg, hanem Viktor Janukovics kormányát is, amelyet korruptnak és megbízhatatlannak tart. Mihail Leontyev a Rosznyeft állami olajcég kommunikációs igazgató-helyettese például azt írta, hogy "Ukrajna egy bukott állam, bűnözői klánok konglomerátuma. Támogatjuk Janukovicsot, de undorító dolog gerinctelen emberekkel üzletelni."
A Vedomosztyi orosz üzleti-politikai napilap szerint Oroszországnak nem érné meg mélyebben beleavatkoznia a helyzetbe és konfliktusba kerülnie az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval Ukrajna miatt, mivel a szomszédos ország egy mind jelentéktelenebb földdarab, amelynek társadalma megosztott, gazdasága romokban áll, politikai elitje korrupt, erőforrásai pedig igen szerények.
A Jamestown Foundation washingtoni székhelyű szovjet disszidensek által alapított kutató, és elemző alapítvány viszont úgy látja, hogy a jelenlegi ukrajnai krízis potenciálisan a legsúlyosabb kelet-nyugati szembenállássá fajulhat a hidegháború vége, a Szovjetunió 1991-es felbomlása óta.
Moszkva számára Ukrajna ugyanis sokkal fontosabb, mint Szíria, Líbia, Irán, Szerbia vagy Grúzia, amellyel Oroszország 2008-ban háborúzott, lényegében azért, hogy megakadályozza a korábbi szovjet köztársaság közeledését a NATO-hoz és a Nyugathoz.