Említik még 1973-as arab-izraeli háborúként és negyedik arab-izraeli háborúként is) Izrael vívta egyes arab államok Egyiptom és Szíria vezette koalíciója ellen 1973. október 6. és október 26. között.
Jordánia, Szíria, Irak, valamint a haditechnikai eszközeinek jelentős részét elveszítő Egyiptom meggyengülve került ki a szintén Izrael ellen vívott hatnapos háborúból, amikor Izrael alig egy hét alatt hirtelen a közel-keleti térség abszolút urává vált. A váratlan sikert nehezen feldolgozó országot hajszál választotta el attól, hogy kiharcolt helyzetét ugyancsak néhány nap alatt el is veszítse a jom kippuri háborúban.
A jom kippuri háború bizonyította, hogy az arab országok még a számukra teljes katasztrófával végződő hatnapos háború után is képesek felállni és újra hadba szállni a célért, hogy az országuktól az 1968-os háborúban elszakított területeiket visszafoglalják, és az akkoriban alig 25 éve létező Izraelt megsemmisítsék és területét visszaadják az elűzött palesztin lakosságnak. Ez eredményezte ezt a többi arab-izraeli háborúhoz hasonlóan gyors, intenzív harcot.
Egyiptom Gamal Abden-Nasser 1970-ben bekövetkező halálakor sem hagyott fel azzal a céljával, hogy egyesítse az arab világot, természetesen Egyiptom irányításával.
Nasszer utódja, Anvar Sadat hatalomra kerülésekor folytatta Nasser politikáját és elkezdte a felkészülést, hogy visszaszerezze Izraeltől a hatnapos háborúban elveszített területeket.
Szadat Egyiptom akkori szövetségeséhez, a Szovjetunióhoz fordult, hogy pótolja a hatnapos háborúban megsemmisült haditechnikai eszközeit.
Jordánia, Szíria, Irak, valamint a haditechnikai eszközeinek jelentős részét elveszítő Egyiptom meggyengülve került ki a szintén Izrael ellen vívott hatnapos háborúból, amikor Izrael alig egy hét alatt hirtelen a közel-keleti térség abszolút urává vált. A váratlan sikert nehezen feldolgozó országot hajszál választotta el attól, hogy kiharcolt helyzetét ugyancsak néhány nap alatt el is veszítse a jom kippuri háborúban.
A jom kippuri háború bizonyította, hogy az arab országok még a számukra teljes katasztrófával végződő hatnapos háború után is képesek felállni és újra hadba szállni a célért, hogy az országuktól az 1968-os háborúban elszakított területeiket visszafoglalják, és az akkoriban alig 25 éve létező Izraelt megsemmisítsék és területét visszaadják az elűzött palesztin lakosságnak. Ez eredményezte ezt a többi arab-izraeli háborúhoz hasonlóan gyors, intenzív harcot.
Egyiptom Gamal Abden-Nasser 1970-ben bekövetkező halálakor sem hagyott fel azzal a céljával, hogy egyesítse az arab világot, természetesen Egyiptom irányításával.
Nasszer utódja, Anvar Sadat hatalomra kerülésekor folytatta Nasser politikáját és elkezdte a felkészülést, hogy visszaszerezze Izraeltől a hatnapos háborúban elveszített területeket.
Szadat Egyiptom akkori szövetségeséhez, a Szovjetunióhoz fordult, hogy pótolja a hatnapos háborúban megsemmisült haditechnikai eszközeit.
Szovjetunió az egyiptomi kérést teljesítve, 1972 végétől jelentős mennyiségű fegyvert szállított Egyiptomnak. A légierő részére MiG-21 vadászrepülőgépeket szereztek be, amelyek üzemeltetéséhez szovjet tanácsadók is utaztak Egyiptomba (szovjet pilóták is repültek egyiptomi harci repülőgépeken). A szárazföldi erők T-55 és T-62 harckocsikat kaptak, és Egyiptom rendszeresítette a 9M14 Maljutka páncéltörő rakétarendszert is.
Jelentős mennyiségű új légvédelmi rakétarendszer és önjáró csapatlégvédelmi rakétarendszer is érkezett Egyiptomba, amelyek többségét az izraeli határ közelébe telepítették. A Közel-Kelet legerősebb katonai hatalmává vált Egyiptom hadserege a szovjet fegyverszállítások eredményeként összesen 680 db harci repülőgéppel, 2 600 db harckocsival rendelkezett, a szárazföldi erőknél pedig több mint 650 000 fő állt fegyverben.
Jelentős mennyiségű új légvédelmi rakétarendszer és önjáró csapatlégvédelmi rakétarendszer is érkezett Egyiptomba, amelyek többségét az izraeli határ közelébe telepítették. A Közel-Kelet legerősebb katonai hatalmává vált Egyiptom hadserege a szovjet fegyverszállítások eredményeként összesen 680 db harci repülőgéppel, 2 600 db harckocsival rendelkezett, a szárazföldi erőknél pedig több mint 650 000 fő állt fegyverben.
Szíria Egyiptomhoz, így az előző háborúban szétforgácsolódott haderejét néhány év alatt kétezer harckocsival, valamint négyszáz korszerű szovjet harci repülőgéppel gyaraptotta. A katonailag megerősödött és magabiztosabbá vált Szíria rakéta-sorozatvetőkkel lőtte Izrael északi részét, amely akkor még nem tett ellenintézkedéseket.
Izraelt közben elérte az első terrorhullám Dél-Libanonból. Palesztin terrorszervezetek (Nem Hezbollah ahogyan Izrael állítja) több repülőgépet eltérítettek, az 1972-es müncheni olimpián arab terroristák csoportja meggyilkolt 11 izraeli sportolót.
1973. október 4-én a szovjet tanácsadók hirtelen elhagyták Egyiptomot, és megkezdődött az arab csapatok mozgósítása.
1973. október 5-én a szovjet szállítmányok mennyisége egy nap alatt megtöbbszöröződött. Az egyiptomi csapatösszevonások befejeződtek.
Szíria szintén mozgósította erőit, majd mindkét arab ország felvonultatta haderejét a tűzszüneti vonal mentén. Izrael válaszul szintén mozgósította katonai erőit, de már elkésett. Az arabok a jom kippur (engesztelés napja) nevű zsidó vallási ünnep előestéjére időzítették seregeik felvonultatását, amikor Izraelben már leállt az élet. A buszok nem jártak, így a katonák mozgósítása szörnyű lassúsággal ment végbe. Az izraeli hírszerzés is csődöt mondott.
Még ekkor sem tudták megállapítani, hogy mi történik a túloldalon. Golda Meir, Izrael miniszterelnöke elutasította a hatnapos háború idején bevált megelőző légicsapást, mert attól félt, hogy ezzel véglegesen kirobbantja a háborút. Miközben Izrael kabinetje egész éjszaka ülésezett, addig az arab csapatok elfoglalták támadóállásaikat.
Izraelt közben elérte az első terrorhullám Dél-Libanonból. Palesztin terrorszervezetek (Nem Hezbollah ahogyan Izrael állítja) több repülőgépet eltérítettek, az 1972-es müncheni olimpián arab terroristák csoportja meggyilkolt 11 izraeli sportolót.
1973. október 4-én a szovjet tanácsadók hirtelen elhagyták Egyiptomot, és megkezdődött az arab csapatok mozgósítása.
1973. október 5-én a szovjet szállítmányok mennyisége egy nap alatt megtöbbszöröződött. Az egyiptomi csapatösszevonások befejeződtek.
Szíria szintén mozgósította erőit, majd mindkét arab ország felvonultatta haderejét a tűzszüneti vonal mentén. Izrael válaszul szintén mozgósította katonai erőit, de már elkésett. Az arabok a jom kippur (engesztelés napja) nevű zsidó vallási ünnep előestéjére időzítették seregeik felvonultatását, amikor Izraelben már leállt az élet. A buszok nem jártak, így a katonák mozgósítása szörnyű lassúsággal ment végbe. Az izraeli hírszerzés is csődöt mondott.
Még ekkor sem tudták megállapítani, hogy mi történik a túloldalon. Golda Meir, Izrael miniszterelnöke elutasította a hatnapos háború idején bevált megelőző légicsapást, mert attól félt, hogy ezzel véglegesen kirobbantja a háborút. Miközben Izrael kabinetje egész éjszaka ülésezett, addig az arab csapatok elfoglalták támadóállásaikat.
A háború kezdete
1973. október 6-án (Akkor óktóber 6-ra esett jom kippur napja) délután 2 órakor az egyiptomi erők támadásba lendültek. Kétéltű járművekkel 70.000 gyalogos és 1.000 tank kelt át a Szuezi-csatornán tüzérségi zárótűz kíséretében. A támadások elképesztő pontossággal mentek végbe, és néhány óra múlva az izraeliek első védelmi vonala összeomlott. Egy kétszáz izraeli harckocsiból álló dandár azonnal ellentámadást kísérelt meg, de a szovjet gyártmányú páncélöklök és elhárító rakéták zápora megtizedelte őket és a többi megmaradt egységgel együtt a kulcsfontosságú Milta-szorosba húzódtak vissza.
1973. október 6-án (Akkor óktóber 6-ra esett jom kippur napja) délután 2 órakor az egyiptomi erők támadásba lendültek. Kétéltű járművekkel 70.000 gyalogos és 1.000 tank kelt át a Szuezi-csatornán tüzérségi zárótűz kíséretében. A támadások elképesztő pontossággal mentek végbe, és néhány óra múlva az izraeliek első védelmi vonala összeomlott. Egy kétszáz izraeli harckocsiból álló dandár azonnal ellentámadást kísérelt meg, de a szovjet gyártmányú páncélöklök és elhárító rakéták zápora megtizedelte őket és a többi megmaradt egységgel együtt a kulcsfontosságú Milta-szorosba húzódtak vissza.
Egyiptom alig egy nap alatt felszámolta a Szuezi-csatorna mentén húzódó izraeli védelmi vonalat és már csak milliméterek választották el a Sínai-félszigeten állomásozó izraeli haderő teljes összeomlásától. Éjszaka további ötszáz harckocsit és öt gyalogoshadosztályt juttattak át Szuezi-csatornán.
Északon a szír csapatok is megindultak. 1.000 harckocsi, 30.000 gyalogos lendült támadásba az M60 Patton valamint Centurion harckocsikkal megerősített kis létszámú izraeli védelem ellen, és csak az 1968-ban elfoglalt Golán-fennsík jó adottságai, valamint a védők kitartása akadályozta meg a teljes vereséget.
Bár rengeteg szír harckocsit lőttek ki, a helyzet itt is reménytelenek látszott. Az Izraeli Légierő itt is jelentős veszteségeket szenvedett el, bár itt a déli fronttal ellentétben sikerült eredményeket is elérniük, de 80 gép és ugyanennyi pilóta élete árán.
Északon a szír csapatok is megindultak. 1.000 harckocsi, 30.000 gyalogos lendült támadásba az M60 Patton valamint Centurion harckocsikkal megerősített kis létszámú izraeli védelem ellen, és csak az 1968-ban elfoglalt Golán-fennsík jó adottságai, valamint a védők kitartása akadályozta meg a teljes vereséget.
Bár rengeteg szír harckocsit lőttek ki, a helyzet itt is reménytelenek látszott. Az Izraeli Légierő itt is jelentős veszteségeket szenvedett el, bár itt a déli fronttal ellentétben sikerült eredményeket is elérniük, de 80 gép és ugyanennyi pilóta élete árán.
Október 7-e, az izraeli légierő teljes körű támadásával kezdődött és bizonyította a légierő, valamint a hírszerzés felkészületlenségét. A támadó harci gépeket meglepték az arab légvédelmi rakéták és azok hatékony alkalmazása. Így a várt eredmények helyett jelentős, 60%-os veszteséget szenvedtek.
A Golán-fennsíkon a szíriai csapatok újabb támadást indítottak 500 harckocsi bevetésével, és csak egy váratlan izraeli erősítés mentette meg a frontot.
A Golán-fennsíkon a szíriai csapatok újabb támadást indítottak 500 harckocsi bevetésével, és csak egy váratlan izraeli erősítés mentette meg a frontot.
Az izraeli hadsereg történelmében először került a vereség közelébe, már csak egy újabb támadás is elég lett volna a hadsereg katasztrófájához. Az arab csapatok azonban súlyos hadvezetési hibát követtek el: az elért sikereket nem fejlesztették tovább azonnal, helyette védelmi állásokban helyezkedtek el, mivel rakétarendszerük csak korlátozott távolságban biztosított számukra védőernyőt az izraeli légierő támadásaival szemben.
Mose Dajan izraeli hadügyminiszter minden tartalék erőt összpontosítva azonnali ellentámadást rendelt el, hogy kihasználja az arabok hibáját és megfordítsa a háború menetét. Még aznap este majdnem a teljes harckocsiállományt bevetették. 700 izraeli harckocsi támadt az abszolút fölényben lévő egyiptomi csapatokra, de a kezdeti sikerek ellenére a támadás kudarcba fulladt, és az elkeseredetten harcoló izraeli csapatok súlyos veszteségekkel visszahúzódtak a védelmi vonalaik mögé. Izrael egy nap alatt másodszor is az összeomlás szélére került.
Az arab csapatok azonban továbbra is passzívak maradtak, a két szemben álló fél csendben várta végig az estét.
Mose Dajan izraeli hadügyminiszter minden tartalék erőt összpontosítva azonnali ellentámadást rendelt el, hogy kihasználja az arabok hibáját és megfordítsa a háború menetét. Még aznap este majdnem a teljes harckocsiállományt bevetették. 700 izraeli harckocsi támadt az abszolút fölényben lévő egyiptomi csapatokra, de a kezdeti sikerek ellenére a támadás kudarcba fulladt, és az elkeseredetten harcoló izraeli csapatok súlyos veszteségekkel visszahúzódtak a védelmi vonalaik mögé. Izrael egy nap alatt másodszor is az összeomlás szélére került.
Az arab csapatok azonban továbbra is passzívak maradtak, a két szemben álló fél csendben várta végig az estét.
A Szovjetunió, akit megdöbbentett szövetségeseinek tehetetlensége, azonnal felújította a fegyverkereskedelmet és a viszonylagos nyugalomban eltelt hét végére 4.000 tonna hadianyagot küldött Egyiptomba.
Eközben az amerikai légierő felderítő SR-71-es repülőgépei által készített képek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy Izrael atomtöltetű rakétákat állított fel indításra készen a front mögött.
Az Egyesült Államok, amely addig passzívan figyelte az eseményeket, közbeavatkozott, hogy helyreállítsa az "erőegyensúlyt". 1973. október 12. és november 14. között a portugáliai amerikai bázisokról a Nickel Grass-hadművelet keretében 22.325 tonna hadianyagot szállítottak Izraelbe az amerikai légierő C-141 Starlifter és C-5 Galaxy repülőgépei. A szállítmányok között volt többek között 36 db F-4 Phantom II típusú vadászrepülőgép is.
Az Izraeli Légierő képességeit jelentősen növelték az arab légvédelmi rakétarendszerek blokkolására küldött radarzavaró berendezések. Az amerikai segítségnek, valamint az arab hadvezetési hibáknak köszönhetően az izraeli hadsereg lassan pótolta a veszteségeit és felkészült a visszavágásra.
Október 16-án északon megindult egy újabb szír támadás, amelyet még jól képzett jordániai harckocsizók is támogattak. Az erőteljes arab támadás ellenére azonban a hadműveletek nem érték el a céljukat. Ebben jelentős szerepe volt a gyengén kiképzett szíriai pilótáknak, akik az izraeli állások helyett saját csapataikat támadták. Ez káoszt idézett elő az arab csapatok körében, így a szíriai hadvezetés kénytelen volt leállítani a támadást.
Eközben az amerikai légierő felderítő SR-71-es repülőgépei által készített képek nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy Izrael atomtöltetű rakétákat állított fel indításra készen a front mögött.
Az Egyesült Államok, amely addig passzívan figyelte az eseményeket, közbeavatkozott, hogy helyreállítsa az "erőegyensúlyt". 1973. október 12. és november 14. között a portugáliai amerikai bázisokról a Nickel Grass-hadművelet keretében 22.325 tonna hadianyagot szállítottak Izraelbe az amerikai légierő C-141 Starlifter és C-5 Galaxy repülőgépei. A szállítmányok között volt többek között 36 db F-4 Phantom II típusú vadászrepülőgép is.
Az Izraeli Légierő képességeit jelentősen növelték az arab légvédelmi rakétarendszerek blokkolására küldött radarzavaró berendezések. Az amerikai segítségnek, valamint az arab hadvezetési hibáknak köszönhetően az izraeli hadsereg lassan pótolta a veszteségeit és felkészült a visszavágásra.
Október 16-án északon megindult egy újabb szír támadás, amelyet még jól képzett jordániai harckocsizók is támogattak. Az erőteljes arab támadás ellenére azonban a hadműveletek nem érték el a céljukat. Ebben jelentős szerepe volt a gyengén kiképzett szíriai pilótáknak, akik az izraeli állások helyett saját csapataikat támadták. Ez káoszt idézett elő az arab csapatok körében, így a szíriai hadvezetés kénytelen volt leállítani a támadást.
Az izraeli ellentámadás
Október 16-án éjjel egy órakor, a háború kilencedik napján Ariel Sharon tábornok csapataival hirtelen támadásba lendült az egyiptomi védelmi vonal ellen. Az addig szilárdnak tűnő védelem már az első csapások hatására kezdett szétesni. A több tízezer főt számláló megmaradt egyiptomi erők az izraeli hadsereg és a Szuezi-csatorna közé szorultak.
Sárón, akit meglepett a váratlan siker, kiváló taktikai érzékkel azonnal elrendelte az átkelést a Szuezi-csatornán. A megérzése helyesnek bizonyult, a túlparton lévő egyiptomi állások védelem nélkül maradtak, így a kis létszámú izraeli katona ellenállás nélkül foglalta el az előnyös védelmi állásokat.
Az egyre inkább összezavarodó egyiptomi vezérkar azonnali ellentámadást rendelt el, de a háború menetét már nem tudták megfordítani, csak további jelentős veszteségeket könyvelhettek el. Az izraeli csapatok az elért sikereket továbbfejlesztve, harckocsikkal megerősítve október 17-én déli irányba törtek és a nap végére egyiptomi katonák ezreit ejtették foglyul, valamint a légierő támogatásával négy légvédelmi rakétarendszert és tucatnyi tüzérségi állást semmisítettek meg.
Az izraeli légierő a légvédelmi rendszeren ütött lyukakat kihasználva még a földi bázisain döntő csapást mért az addig korlátlan légi fölénnyel rendelkező egyiptomi légierőre. Izrael a Golán-fennsíkon is tovább folytatta a támadást, amelynek következtében az iraki csapatokkal is megerősített szíriai csapatok folyamatosan hátrálni kezdtek.
Október 16-án éjjel egy órakor, a háború kilencedik napján Ariel Sharon tábornok csapataival hirtelen támadásba lendült az egyiptomi védelmi vonal ellen. Az addig szilárdnak tűnő védelem már az első csapások hatására kezdett szétesni. A több tízezer főt számláló megmaradt egyiptomi erők az izraeli hadsereg és a Szuezi-csatorna közé szorultak.
Sárón, akit meglepett a váratlan siker, kiváló taktikai érzékkel azonnal elrendelte az átkelést a Szuezi-csatornán. A megérzése helyesnek bizonyult, a túlparton lévő egyiptomi állások védelem nélkül maradtak, így a kis létszámú izraeli katona ellenállás nélkül foglalta el az előnyös védelmi állásokat.
Az egyre inkább összezavarodó egyiptomi vezérkar azonnali ellentámadást rendelt el, de a háború menetét már nem tudták megfordítani, csak további jelentős veszteségeket könyvelhettek el. Az izraeli csapatok az elért sikereket továbbfejlesztve, harckocsikkal megerősítve október 17-én déli irányba törtek és a nap végére egyiptomi katonák ezreit ejtették foglyul, valamint a légierő támogatásával négy légvédelmi rakétarendszert és tucatnyi tüzérségi állást semmisítettek meg.
Az izraeli légierő a légvédelmi rendszeren ütött lyukakat kihasználva még a földi bázisain döntő csapást mért az addig korlátlan légi fölénnyel rendelkező egyiptomi légierőre. Izrael a Golán-fennsíkon is tovább folytatta a támadást, amelynek következtében az iraki csapatokkal is megerősített szíriai csapatok folyamatosan hátrálni kezdtek.
Szíria és Egyiptom rájött, hogy elvesztették a kezdeményezést, hiszen most már minden fronton az izraeliek kezében volt a kezdeményezés, akik most már folyamatosan lőtték ki a megmaradt harckocsikat, és kerítették be az egyiptomi hadosztályokat, sőt most már magát Kairót fenyegették.
Így október 22-én, a háború tizenhatodik napján megszületett a fegyverszünet, de az arabok, akik nem bírtak beletörődni a vereségbe még három napon át folytatták a harcot. Végül október 25-én minden fronton elcsitultak a fegyverek és 1948, Izrael állam megalakulása óta először mindkét arab ország kötelezte magát a béketárgyalások megindítására, bár ezt csak végül a veszteségektől kimerült Egyiptom tette meg, amiért a többi arab állam élesen elítélte.
Így október 22-én, a háború tizenhatodik napján megszületett a fegyverszünet, de az arabok, akik nem bírtak beletörődni a vereségbe még három napon át folytatták a harcot. Végül október 25-én minden fronton elcsitultak a fegyverek és 1948, Izrael állam megalakulása óta először mindkét arab ország kötelezte magát a béketárgyalások megindítására, bár ezt csak végül a veszteségektől kimerült Egyiptom tette meg, amiért a többi arab állam élesen elítélte.
Bár a háborút az izraeli háborús propaganda szeretné egyértelmű háborús győzelemként láttatni, a tények mást mutatnak, Egyiptom a háború tényleges nyertese.
A háború eredményeként Izrael jelentős veszteségeket könyvelhetett el.
Első lépésben fel kellett adnia a Szuezi csatorna nyugati részét, majd 10 km-es biztonsági zónát létrehoznia Egyiptom számára, majd későbbi tárgyalások során 1975, majd 1978-ban fel kellett adnia az egész Sínai félszigetet. A háborút a fenti nyereségek miatt Egyiptomban győztes háborúnak nyilvánították.
Izraelben a háborút vesztes háborúként értelmezték, és egy jelentősebb tüntetéssorozat kezdődött a kormány és több katonai vezető lemondását követelve. Motti Askenazi, a szuezi "Budapest" erőd parancsnoka kezdeményezte a tüntetéseket. Ő volt az egyetlen erődparancsnok Szuez közelében, akit nem fogtak el az egyiptomiak.
A "Budapest" erőd az izraeli Bar Lev vonal a legészakibb erődje volt. Az egyiptomi hadsereg kétszer kísérelte meg elfoglalni, jon kippuri háború alatt sikertelenül. Először az egyiptomi-szír támadás kezdetekor október 6-án támadták megaz erődöt. Második alkalommal, október 15-én próbálta meg az egyiptomi hadsereg bevenni az erődöt sikertelenül.
A lentebb látható térképen az egyiptomi támadás, majd az izraeli ellentámadás. A Bar Lev vonal erődjei is meg vannak jelölve az első térképen. Ha képre kattintással nagyobb formátumban is megtekinthető.
A háború eredményeként Izrael jelentős veszteségeket könyvelhetett el.
Első lépésben fel kellett adnia a Szuezi csatorna nyugati részét, majd 10 km-es biztonsági zónát létrehoznia Egyiptom számára, majd későbbi tárgyalások során 1975, majd 1978-ban fel kellett adnia az egész Sínai félszigetet. A háborút a fenti nyereségek miatt Egyiptomban győztes háborúnak nyilvánították.
Izraelben a háborút vesztes háborúként értelmezték, és egy jelentősebb tüntetéssorozat kezdődött a kormány és több katonai vezető lemondását követelve. Motti Askenazi, a szuezi "Budapest" erőd parancsnoka kezdeményezte a tüntetéseket. Ő volt az egyetlen erődparancsnok Szuez közelében, akit nem fogtak el az egyiptomiak.
A "Budapest" erőd az izraeli Bar Lev vonal a legészakibb erődje volt. Az egyiptomi hadsereg kétszer kísérelte meg elfoglalni, jon kippuri háború alatt sikertelenül. Először az egyiptomi-szír támadás kezdetekor október 6-án támadták megaz erődöt. Második alkalommal, október 15-én próbálta meg az egyiptomi hadsereg bevenni az erődöt sikertelenül.
A lentebb látható térképen az egyiptomi támadás, majd az izraeli ellentámadás. A Bar Lev vonal erődjei is meg vannak jelölve az első térképen. Ha képre kattintással nagyobb formátumban is megtekinthető.