2013. szeptember 23-án a Magyar Külügyi Intézet Szíria és a nagyhatalmak címmel egy rendkívüli konferenciát tartott a "Kávé és Külpolitika" nevű rendezvénysorozaton.
N. Rózsa Erzsébet a nyitóbeszédében kitért arra, hogy ez konferencia azért számít különlegesnek, mert az 2-3 előadótól eltérően, most heten tartanak majd prezentációt, mert mindenki hozzá akart szólni valamit a témához. Az előadások fő kerete a szíriai polgárháború nemzetközi közegbe való helyezése volt; a nagyhatalmak - vagy épp regionális hatalmak - viszonyulása a szíriai eseményekhez, ezért magáról a harcokról és az országban zajló belpolitikai eseményekről alig volt szó. A kapcsolatok elemzésénél a kiindulópontnak természetesen az augusztus 21-én bekövetkezett vegyi támadás számított. Lényegében mindegyik előadó valamelyik jelenlegi vagy korábbi Szíriával kapcsolatos tanulmányát foglalta össze negyed órában.
N. Rózsa Erzsébet a nyitóbeszédében kitért arra, hogy ez konferencia azért számít különlegesnek, mert az 2-3 előadótól eltérően, most heten tartanak majd prezentációt, mert mindenki hozzá akart szólni valamit a témához. Az előadások fő kerete a szíriai polgárháború nemzetközi közegbe való helyezése volt; a nagyhatalmak - vagy épp regionális hatalmak - viszonyulása a szíriai eseményekhez, ezért magáról a harcokról és az országban zajló belpolitikai eseményekről alig volt szó. A kapcsolatok elemzésénél a kiindulópontnak természetesen az augusztus 21-én bekövetkezett vegyi támadás számított. Lényegében mindegyik előadó valamelyik jelenlegi vagy korábbi Szíriával kapcsolatos tanulmányát foglalta össze negyed órában.
Legelőször Balogh István,a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa, arról beszélt, hogy az Egyesült Államok hogyan viszonyul Szíriához – vagyis inkább az Aszad-rezsimhez – a vörös vonal átlépése után. Balogh röviden egy nagy tál spagettihez hasonlította Washington külpolitikai stratégiáját, mivel nincs egy központi koncepció a polgárháborút illetően, legalábbis azt leszámítva, hogy Aszadnak mennie kell. Az amerikai politikai szakértők, de még az amerikai elnök stábja is, ellene volt egy esetleges katonai akciónak, mert szerintük korlátozott csapást nem lehet végrehajtani vagy csupán szimbolikus jelentőséggel bírna. Balogh szerint morális szempontból elhibázottnak tűnik az esetleges beavatkozás indokolása, vagyis hogy az egy esetleges akció "csak" a vegyifegyver-használat megtorlására és a további hasonló lépésektől való elrettentésre fókuszál. Ezzel az Obama-adminisztráció indirekt módon azt sugallja, hogy a százezer áldozattal járó, hagyományos fegyverekkel elkövetett agresszió nem követel nemzetközi választ vagy megtorlás. Az előadó szerint a legnagyobb nyertese az egésznek Oroszország – amelyet később Rácz András is megerősített –, mivel Moszkva a kompromisszumépítő nagyhatalom képében tűnhet fel, míg az Egyesült Államok inkább bizonytalannak és megfontolatlannak látszik. Azzal fejezte be a mondanivalóját, hogy az Egyesült Államoknak nem érdeke az egyik fél győzelme sem, a változó fegyverszállítmányokkal inkább növelni akarják a befolyását a szíriai ellenzékben és lehetőleg kiszorítani a szélsőséges elemeket.
A második előadás Nagy-Britanniáról szólt.
Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa bemutatta, hogy a katonai beavatkozásról szóló parlamenti szavazás a brit külpolitika mely területein okozott komoly kihívásokat: világhatalmi pozíció; alkotmányjog; valamint a „különleges kapcsolat” az Egyesült Államokkal. Gálik szerint David Cameron az eddigi hivatali idejének legnagyobb kudarcát szenvedte el, mivel még a saját pártjában sem álltak ki mellette. Cameron túl gyorsan akarta megvalósítani a beavatkozás, amely nem tetszett a konzervatív és a munkáspárti képviselőknek sem. Gálik kitért arra, hogy Nagy-Britanniában 158 évvel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy a parlament leszavazott egy katonai beavatkozást. Az előadó szerint azonban a legnagyobb érdekességet nem is ez jelenti, hanem az, hogy a Brit Munkáspárt sem támogatta a tervezetet, sőt nyíltan szembefordult Cameronnal. Ez akár magával hozhatja a brit politika teljes átrendeződését, de erre majd 2015-ben - a választásokon - kapunk pontos választ.
Gálik Zoltán, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa bemutatta, hogy a katonai beavatkozásról szóló parlamenti szavazás a brit külpolitika mely területein okozott komoly kihívásokat: világhatalmi pozíció; alkotmányjog; valamint a „különleges kapcsolat” az Egyesült Államokkal. Gálik szerint David Cameron az eddigi hivatali idejének legnagyobb kudarcát szenvedte el, mivel még a saját pártjában sem álltak ki mellette. Cameron túl gyorsan akarta megvalósítani a beavatkozás, amely nem tetszett a konzervatív és a munkáspárti képviselőknek sem. Gálik kitért arra, hogy Nagy-Britanniában 158 évvel ezelőtt fordult elő utoljára, hogy a parlament leszavazott egy katonai beavatkozást. Az előadó szerint azonban a legnagyobb érdekességet nem is ez jelenti, hanem az, hogy a Brit Munkáspárt sem támogatta a tervezetet, sőt nyíltan szembefordult Cameronnal. Ez akár magával hozhatja a brit politika teljes átrendeződését, de erre majd 2015-ben - a választásokon - kapunk pontos választ.
Harmadikként Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, tartott előadást a francia-szír kapcsolatokról és az esetleges nyugati intervenció belpolitikai aspektusairól.
Mivel Szíria és Libanon egykoron mandátummal rendelkező területek voltak a francia gyarmatbirodalomban, ezért a mai napig fontos részét képzik a francia külpolitikának. Sárközy 2007-ben indított el az új Mediterrán politikáját, amely a Mediterráneum térségben található államokkal, valamint az egykori francia gyarmatokkal való szorosabb együttműködésről szólt. Francois Hollande folytatta előde politikáját, sőt még Barack Obamánál is hangosabban támogatta a katonai válaszcsapást. Ugyanakkor Párizs – Malival ellentétben, ahol a francia hadsereg ténylegesen is rész vett – nem kíván magánakció indítani; s a francia elit szomorúan vette tudomásul a brit parlament vétóját és az amerikai politika hezitálását. Kezdetben Hollande határozottsága imponáló volt, amely javított a népszerűségi mutatókon, de az orosz javaslat után ismét óriási visszaesés következett be. A francia elnök igazi rekordernek számít az ötödik köztársaság történelmében: eddig egyetlen elődjének sem volt ilyen alacsony a népszerűsége, legújabb kutatások szerint mindössze 22 százalék. – mutatott rá Fejérdy. A médiában egyetlen fontos érvként csupán a morális okokat, azaz Franciaország felelősségét az emberi jogok védelmében, tudták felhozni. A katonai és a politikai körökben pedig Szíria stratégiai jelentőségével érveltek, mivel Libanonban komoly francia befektetések vannak, s a szíriai polgárháború folytatódása könnyen átterjedhet (és akár újraindíthatja az 1990-ben véget ért polgárháborút) a cédrusok országába.
Az előadás végén Fejérdy az ellenzék soraiban lévő – s egyben a döntő többséget kitevő – szélsőséges, iszlamista és militáns csoportokra tért ki, amelyek komoly kockázati tényezőt jelentenek Franciaországnak. Például most is zajlik azoknak a francia állampolgároknak a pere, akik egy gyors-éttermet fosztottak ki, hogy abból a pénzből jegyet vegyenek Törökországba, s a határon átszökve csatlakozzanak valamelyik dzsihadista csoporthoz. Eddig a hivatalos jelentések szerint legalább kétszáz francia állampolgár harcol az FSA oldalán Szíriában. Ezek pedig a konfliktus végeztével hazatérnek, s nem elképzelhetetlen, hogy merényletet hajtanak majd végre az országban. Fejérdy a francia katonai intervenció másik legnagyobb ellenérveként Franciaország pénzügyi helyzeté hozta fel. A líbiai és a mali intervenció költségei hatalmasak voltak, sőt a mai napig is kénytelen állni a francia kormány, miközben a francia gazdaság is komoly problémákkal küszködik.
Mivel Szíria és Libanon egykoron mandátummal rendelkező területek voltak a francia gyarmatbirodalomban, ezért a mai napig fontos részét képzik a francia külpolitikának. Sárközy 2007-ben indított el az új Mediterrán politikáját, amely a Mediterráneum térségben található államokkal, valamint az egykori francia gyarmatokkal való szorosabb együttműködésről szólt. Francois Hollande folytatta előde politikáját, sőt még Barack Obamánál is hangosabban támogatta a katonai válaszcsapást. Ugyanakkor Párizs – Malival ellentétben, ahol a francia hadsereg ténylegesen is rész vett – nem kíván magánakció indítani; s a francia elit szomorúan vette tudomásul a brit parlament vétóját és az amerikai politika hezitálását. Kezdetben Hollande határozottsága imponáló volt, amely javított a népszerűségi mutatókon, de az orosz javaslat után ismét óriási visszaesés következett be. A francia elnök igazi rekordernek számít az ötödik köztársaság történelmében: eddig egyetlen elődjének sem volt ilyen alacsony a népszerűsége, legújabb kutatások szerint mindössze 22 százalék. – mutatott rá Fejérdy. A médiában egyetlen fontos érvként csupán a morális okokat, azaz Franciaország felelősségét az emberi jogok védelmében, tudták felhozni. A katonai és a politikai körökben pedig Szíria stratégiai jelentőségével érveltek, mivel Libanonban komoly francia befektetések vannak, s a szíriai polgárháború folytatódása könnyen átterjedhet (és akár újraindíthatja az 1990-ben véget ért polgárháborút) a cédrusok országába.
Az előadás végén Fejérdy az ellenzék soraiban lévő – s egyben a döntő többséget kitevő – szélsőséges, iszlamista és militáns csoportokra tért ki, amelyek komoly kockázati tényezőt jelentenek Franciaországnak. Például most is zajlik azoknak a francia állampolgároknak a pere, akik egy gyors-éttermet fosztottak ki, hogy abból a pénzből jegyet vegyenek Törökországba, s a határon átszökve csatlakozzanak valamelyik dzsihadista csoporthoz. Eddig a hivatalos jelentések szerint legalább kétszáz francia állampolgár harcol az FSA oldalán Szíriában. Ezek pedig a konfliktus végeztével hazatérnek, s nem elképzelhetetlen, hogy merényletet hajtanak majd végre az országban. Fejérdy a francia katonai intervenció másik legnagyobb ellenérveként Franciaország pénzügyi helyzeté hozta fel. A líbiai és a mali intervenció költségei hatalmasak voltak, sőt a mai napig is kénytelen állni a francia kormány, miközben a francia gazdaság is komoly problémákkal küszködik.
Kiss J. László, a Külügyi Szemle főszerkesztője és egyetemi tanár, Németország reakcióiról és szíriai konfliktushoz való hozzáállásáról beszélt.
Berlin semleges volt az iraki és a líbiai beavatkozást illetően, s Merkel most is igyekezett távol maradni az eseményektől. Támogatja a különböző - Európai Unió, ENSZ - nyilatkozatokat, aktívan részt venne a vegyi fegyverek megsemmisítésében, továbbá akár közvetítő szerepet is vállalna Putyin és az Európai Unió között is. A német távolmaradásnak egyik oka természetesen a vasárnap lezajlott választás és a választási kampány volt, mivel a német média és politika igyekezett nélkülözni a Szíriával kapcsolatos kérdéseket. A másik fontos tényező, hogy a második világháború után az NSZK, majd pedig az egyesült Németország, ódzkodott beavatkozni bármilyen nemzetközi konfliktusba, azóta is az ún. „hatalomnélküliség” elvét vallja.
Berlin semleges volt az iraki és a líbiai beavatkozást illetően, s Merkel most is igyekezett távol maradni az eseményektől. Támogatja a különböző - Európai Unió, ENSZ - nyilatkozatokat, aktívan részt venne a vegyi fegyverek megsemmisítésében, továbbá akár közvetítő szerepet is vállalna Putyin és az Európai Unió között is. A német távolmaradásnak egyik oka természetesen a vasárnap lezajlott választás és a választási kampány volt, mivel a német média és politika igyekezett nélkülözni a Szíriával kapcsolatos kérdéseket. A másik fontos tényező, hogy a második világháború után az NSZK, majd pedig az egyesült Németország, ódzkodott beavatkozni bármilyen nemzetközi konfliktusba, azóta is az ún. „hatalomnélküliség” elvét vallja.
Törő Csaba, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, inkább a vegyi támadásról, annak nemzetközi politikai és jogi következményeiről, a szíriai vegyi fegyverek leszereléséről, továbbá a polgárháború okozta humanitárius katasztrófáról beszélt. Szerinte nemcsak a százezernyi halott, hanem a két millió menekült és a négy millió földönfutó miatt is szükség van a beavatkozásra. Törő véleménye, hogy Damaszkusz felelős a kialakult helyzetért, mivel Aszadnak az elején lehetősége lett volna megváltoztatni a rezsimet és enyhíteni a különböző csoportok közötti feszültséget. Ehelyett ballisztikus rakétákkal és a fürtös bombákkal támadta az ellenzékieket. Természetesen az FSA között harcoló militánsok, terroristák kegyetlen tettei mellett sem szabad szó nélkül elmenni, de ezt az ellenzék kétségbe esésében tette, egyfajta védelmi reakció volt a részükről a Szíriai Arab Hadsereg háborús bűntetteire (magyarul Aszad kezdte az egészet, ő a hibás a kialakult helyzetért. Mivel a szíriai ellenzéknek nem volt más lehetősége, ezért az iszlamistákhoz fordult segítségért). Törő Csaba egyértelműen Damaszkuszt vádolta meg a szarin bevetésével. Bírálta az EU lassú reakcióját – a tagállamok csak szeptember 7-én fogadták el a szíriai vegyi támadást elítélő és Bassár el-Aszadot felelősségre vonó vilniusi nyilatkozatot – és kiemelte az Arab Liga gyorsaságát, mivel ők már augusztus 26-án elítélték a támadást.
Ezt követően egy rövid tízperces szünet következett. A szünet után Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársának, előadásával folytatódott a konferencia.
A fő témája az orosz-szír kapcsolat volt.
Három dologra összpontosított az előadása során: mik az orosz érdekek; vegyi támadás utáni orosz reakciók; hogyan alakul majd az orosz-szír viszony. Rácz a legfontosabb kapcsolati elemnek Damaszkusz és Moszkva viszonyában az orosz fegyverkereskedelmet jelölte meg, mivel a Közel-Keleten Szíria az orosz fegyverek legnagyobb vásárolója. Moszkva már egyre modernebb eszközöket ad el Damaszkusznak, mintegy tesztelve a hatékonyságukat a nyugati fegyverekkel szemben. Az orosz vezetés célja, hogy az orosz fegyverek a lehető legnagyobb károkat okozzanak egy katonai intervenció során, túlköltekeztetve a nyugati országokat. Rácz azon a véleményen volt, hogy a Ptuyin még az orosz hadiflotta jelenlét ellenére sem kívánta volna aktívan megakadályozni a nyugati intervenciót, a jelenlét csupán erőfitogtatás volt, valamint egy megfelelő alkalom arra,hogy Oroszország visszatérjen a Kelet-Mediterráneumba. Többek között ezért is jött az orosz javaslat a szíriai vegyi fegyverek átadásáról és megsemmisítéséről. Rácz szerint Putyin a legnagyobb nyertese az egésznek, mivel nemcsak Oroszországban, hanem a világon is megnőtt a népszerűsége, miközben a nagyobb konfliktus nélkül sikerült visszatérnie a Közel-Keletre. A vegyi támadás során Moszkva igyekszik mindig árnyalni a képet, s lehetőleg az FSA-t vádolni a szarin bevetésével.
Oroszország valójában a javaslattal és a különböző konferenciákkal - Genf 2 - csupán az időt húzza, abban érdekelt, hogy a konfliktus 2014-ig is elhúzódjon. Ennek oka, hogy a szíriai polgárháború lefoglalja az Oroszországban élő csecsen és egyéb muszlim szélsőségeket, akik így nem hajtanának végre merényletet a szocsi téli olimpián. Rácz a prezentációja végén megkérdőjelezte a „bipolaritás visszatérését”, mivel a szíriai konfliktusok inkább a világunk multipolaritására mutatott rá: csupán Oroszország támogatta és állt ki teljes mértékben Szíria mellett, miközben Kína, India és Brazília igyekezett csendben maradni és nem beleszólni az események alakulásába.
A fő témája az orosz-szír kapcsolat volt.
Három dologra összpontosított az előadása során: mik az orosz érdekek; vegyi támadás utáni orosz reakciók; hogyan alakul majd az orosz-szír viszony. Rácz a legfontosabb kapcsolati elemnek Damaszkusz és Moszkva viszonyában az orosz fegyverkereskedelmet jelölte meg, mivel a Közel-Keleten Szíria az orosz fegyverek legnagyobb vásárolója. Moszkva már egyre modernebb eszközöket ad el Damaszkusznak, mintegy tesztelve a hatékonyságukat a nyugati fegyverekkel szemben. Az orosz vezetés célja, hogy az orosz fegyverek a lehető legnagyobb károkat okozzanak egy katonai intervenció során, túlköltekeztetve a nyugati országokat. Rácz azon a véleményen volt, hogy a Ptuyin még az orosz hadiflotta jelenlét ellenére sem kívánta volna aktívan megakadályozni a nyugati intervenciót, a jelenlét csupán erőfitogtatás volt, valamint egy megfelelő alkalom arra,hogy Oroszország visszatérjen a Kelet-Mediterráneumba. Többek között ezért is jött az orosz javaslat a szíriai vegyi fegyverek átadásáról és megsemmisítéséről. Rácz szerint Putyin a legnagyobb nyertese az egésznek, mivel nemcsak Oroszországban, hanem a világon is megnőtt a népszerűsége, miközben a nagyobb konfliktus nélkül sikerült visszatérnie a Közel-Keletre. A vegyi támadás során Moszkva igyekszik mindig árnyalni a képet, s lehetőleg az FSA-t vádolni a szarin bevetésével.
Oroszország valójában a javaslattal és a különböző konferenciákkal - Genf 2 - csupán az időt húzza, abban érdekelt, hogy a konfliktus 2014-ig is elhúzódjon. Ennek oka, hogy a szíriai polgárháború lefoglalja az Oroszországban élő csecsen és egyéb muszlim szélsőségeket, akik így nem hajtanának végre merényletet a szocsi téli olimpián. Rácz a prezentációja végén megkérdőjelezte a „bipolaritás visszatérését”, mivel a szíriai konfliktusok inkább a világunk multipolaritására mutatott rá: csupán Oroszország támogatta és állt ki teljes mértékben Szíria mellett, miközben Kína, India és Brazília igyekezett csendben maradni és nem beleszólni az események alakulásába.
Végül az utolsó prezentációt N.Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa és egyetemi tanár, tartotta meg, mégpedig Irán szerepéről.
N.Rózsa Erzsébet főleg az iráni-szíriai kapcsolatokról és annak túlértékeléséről beszélt. Szerinte ugyanis az ideológia – ebben az esetben a vallási – okok kevésbé játszanak fontos szerepet, mivel Teherán csak a rezsim túlélése miatt támogatja Damaszkuszt. N.Rózsa meg volt győződve arról, hogy Irán nem fog háborút indítani Szíria miatt, nincs meg hozzá a kellő kapacitása, még akkor se, ha arról érkeznek hírek, hogy iráni hadihajók jutottak ki a Földközi-tengerre. Másodszor pedig azért áll távoli az iráni beavatkozás, mert Rohani egy teljesen új „békeoffenzívát” indított, amelynek célja normalizálni a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és a Nyugattal. Ezért a teheráni vezetés igyekszik a lehető legkevesebbet foglalkozni a szíriai eseményekkel, még az iráni médiában is csökkent az ezzel kapcsolatos hírek száma.Teherán szigorúan követi az orosz álláspontot a vegyi fegyverek bevetéséről, mivel az iráni történelemben súlyos traumát okoztak ezek a tömegpusztító fegyverek: az első Öböl-háborúban Irak nem egyszer vetett be vegyi fegyvert iráni állások ellen.
A konferencia végén több is kérdés is elhangzott, de az előadások hosszúsága miatt már nem jutott idő mindegyik megválaszolásához. A kérdések leginkább az orosz és az amerikai álláspontokról szóltak. Ezenfelül többen kérdezték, hogy olyan országok, mint Izrael, Kína és Törökország hogyan viszonyul a kérdéshez. Azonban ezekre, mivel az előadók fő kutatási irányvonalát nem ezek a országok képezték, csak pár mondatban válaszoltak. Az egyik hallgató a kurdok iránt érdeklődött, többek közt azzal kapcsolatban, hogy a szíriai kurd autonómiának milyen következményei vannak a környező országokra, s mennyire befolyásolja az iráni-szír kapcsolatokat. N.Rózsa Erzsébet erre azt válaszolta, hogy a teheráni kormány számára ez kevésbé volt kedvező lépés, de már tárgyalásokat kezdeményeztek az iráni kurdokkal. Volt aki arra volt kíváncsi, hogy Damaszkusz mennyire tekinthető egységesnek, a vezérkar és a politika mennyire "klikkesedett".
N.Rózsa Erzsébet főleg az iráni-szíriai kapcsolatokról és annak túlértékeléséről beszélt. Szerinte ugyanis az ideológia – ebben az esetben a vallási – okok kevésbé játszanak fontos szerepet, mivel Teherán csak a rezsim túlélése miatt támogatja Damaszkuszt. N.Rózsa meg volt győződve arról, hogy Irán nem fog háborút indítani Szíria miatt, nincs meg hozzá a kellő kapacitása, még akkor se, ha arról érkeznek hírek, hogy iráni hadihajók jutottak ki a Földközi-tengerre. Másodszor pedig azért áll távoli az iráni beavatkozás, mert Rohani egy teljesen új „békeoffenzívát” indított, amelynek célja normalizálni a kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és a Nyugattal. Ezért a teheráni vezetés igyekszik a lehető legkevesebbet foglalkozni a szíriai eseményekkel, még az iráni médiában is csökkent az ezzel kapcsolatos hírek száma.Teherán szigorúan követi az orosz álláspontot a vegyi fegyverek bevetéséről, mivel az iráni történelemben súlyos traumát okoztak ezek a tömegpusztító fegyverek: az első Öböl-háborúban Irak nem egyszer vetett be vegyi fegyvert iráni állások ellen.
A konferencia végén több is kérdés is elhangzott, de az előadások hosszúsága miatt már nem jutott idő mindegyik megválaszolásához. A kérdések leginkább az orosz és az amerikai álláspontokról szóltak. Ezenfelül többen kérdezték, hogy olyan országok, mint Izrael, Kína és Törökország hogyan viszonyul a kérdéshez. Azonban ezekre, mivel az előadók fő kutatási irányvonalát nem ezek a országok képezték, csak pár mondatban válaszoltak. Az egyik hallgató a kurdok iránt érdeklődött, többek közt azzal kapcsolatban, hogy a szíriai kurd autonómiának milyen következményei vannak a környező országokra, s mennyire befolyásolja az iráni-szír kapcsolatokat. N.Rózsa Erzsébet erre azt válaszolta, hogy a teheráni kormány számára ez kevésbé volt kedvező lépés, de már tárgyalásokat kezdeményeztek az iráni kurdokkal. Volt aki arra volt kíváncsi, hogy Damaszkusz mennyire tekinthető egységesnek, a vezérkar és a politika mennyire "klikkesedett".
Összegezve a konferenciát, egy valóban szokatlan rendezvényere került sor, mivel hét előadó alig két óra alatt ritkán tudja ilyen jól kifejteni álláspontját. Az előadások célja - mint ahogy az elején említettem - a nagyhatalmak viszonyulása volt Szíriához, s emiatt kimaradt a szíriaiak álláspontja, a harcok menete, sőt ami feltűnt, hogy egyik előadó sem hozta szóba - talán csak egy-két mondatban említette meg - a Perzsa-öböl menti monarchiákat (Katar pl.) vagy Szaúd-Arábiát. Az előadók lényegében a nyugati országok álláspontjait fejtették ki bővebben, igaz bár egy kicsit árnyaltabban. Ugyanakkor a szóhasználatuk a hivatalos álláspontokat tükrözte, mivel - két kivételtől eltekintve - Aszad-rezsim, felkelők, lázadók és ehhez hasonló kifejezéseket alkalmazták az előadásaik során.
Mindenesetre dicséretes, hogy már a magyar tudományos réteg is behatóbban foglalkozik a szíriai kérdéssel, a közeljövőben folytatódnak a hasonló jellegű konferenciát, s akár már teljes körű, mindkét oldalt bemutató, előadásokra is sor kerülhet.
Mindenesetre dicséretes, hogy már a magyar tudományos réteg is behatóbban foglalkozik a szíriai kérdéssel, a közeljövőben folytatódnak a hasonló jellegű konferenciát, s akár már teljes körű, mindkét oldalt bemutató, előadásokra is sor kerülhet.