Egy tucat uniós tagállamnak komoly fejtörést okoznak a Szíriában nem egyszer terrorista csoportosulások kötelékében harcoló állampolgáraik, akiktől félő, hogy Európába importálják a terrorizmust. A belügyminiszterek december elején arról tárgyalnak többek közt, hogy milyen eszközökkel akadályozzák meg a külföldi harcosok Szíriába utazását.
Uniós források szerint egyre nyugtalanítóbb dimenziót ölt főleg muszlim felekezetű európai állampolgárok terrorszervezetekhez, és militáns csoportokhoz való csatlakozása.
A titokban Törökország érintésével Szíriába távozó európaiak száma folyamatosan növekszik, és bár nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, de az 1-2 ezret is elérheti.
A Szíriai Arab Hadsereg ellen harcoló külföldiek számát tízezerre becsülik. Szakértők tudomása szerint a balkáni országokból is legalább 500-an harcolnak militáns csoportokhoz, vagy terrorszervezetekhez. De, a kaukázusi népek, elsősorban a csecsenek révén Oroszország is, az észak-afrikai államok és az Öböl-menti olajmonarchiák is érintettek.
A jelenség az EU-n belül 10-12 tagállamnak okoz komoly fejtörést Dániától Franciaországig, Hollandiától Spanyolországig. Egytől egyig olyan országokról van szó, ahol jelentős számú észak-afrikai Maghreb államokból bevándorló népesség él.
Gilles de Kerchove, az EU terrorizmus ellenes főkoordinátora júniusban egy vitaanyagot terjesztett a belügyminiszterek elé, amelyben 22 pontban sorolta fel a fő kihívásokat és a szükséges intézkedéseket. A főkoordinátor a december 5-i tanácsülésen számol be az eddigi végrehajtásról és ad(hatna) újabb fogódzkodókat a tagállamoknak a további munkához.
Aki továbbra impotensek a problémával kapcsolatban.
Az érintett tagországokban komoly aggodalom tárgya a háborút megjárt és harcosok visszatérése, ami növelni fogja a terrorista cselekmények veszélyét Európában. Ezek a többnyire fiatal harcosok ugyanis a terepen kiképzést kapnak, harci cselekményekben vesznek részt és olyan egyívású társaságra, kapcsolati hálóra lelnek, ami döntően befolyásolhatja további pályafutásukat.
A tagállamok ezért nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy megfigyelés alá helyezzék a Szíriából hazatérőket. Alaposan megnehezíti azonban a dolgukat, hogy a sokszor merő idealizmusból útra kelő fiatalok titokban távoznak, vagy ha nem, úgy tesznek, mintha humanitárius célból mennének Szíriába.
A legjobb megelőzés ugyanakkor az lenne, ha vissza tudnák tartani a kerülő utakon, érvényes papírokkal Szíriába utazókat. A tagállamok különböző módszereket alkalmaznak az elrettentés érdekében: Belgiumban például a munkanélküli segély és egyéb szociális kedvezmények megvonására számíthat az, akiről kiderül, hogy a dzsihádisták oldalán harcolt.
Az EU tagországok impotens hozzáállását mi sem jellemzi jobban, hogy fontos szerepet szánnak a felvilágosításnak az érintett EU tagállamok, ami enyhén szólva is nevetséges. Aki Szíriába utazik, az tisztában vele hova utazik, és pusztán szalafi, és wahabi ideológiától fűtötten, és felbujtva hagyja el azt az EU tagállamot, ahol addig élt.
Vannak országok (Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország) elkobozzák az útleveleket, vagy az igazságszolgáltatást hívják segítségül. Hollandiában eddig két, Nagy-Britanniában pedig egy esetben helyeztek vád alá személyeket, akik a szíriai utazást tervezték sokan büszkén kiposztolják tervüket az interneten, vagy már megjárták a szíriai poklot.
Egyes szakértők úgy kezelik a kérdést hosszas vitákba hibernálva, hogy egy európai jogi keret sokat lendítene, például, ha európai szinten közös definíció alapján mindenhol bűncselekménynek minősítenék a dzsihádot.
Egy európai légiutas adatszolgáltatási rendszer (PNR) kis mértékben megkönnyítené a külföldön harcolni kívánó személyek beazonosítását. A legtöbben ugyanis elővigyázatosságból nem a hazájukban, hanem a szomszédos országban szállnak fel repülőre (praktikusan a belgák általában Amszterdamból indulnak).
A helyzet tragikomikuma, hogy az EU-nak már van ilyen szerződése az Egyesült Államokkal és Kanadával, az EU-n belül viszont nincs. Így miközben az amerikaiak és a kanadaiak jogszerűen hozzáférhetnek az oda repülő európai utasok előre meghatározott adataihoz, addig az európai hatóságok nem.
Az Európa Tanácsban egyesek ujjal mutogatnak az Európai Parlamentre, amely idén áprilisban elgáncsolta az európai PNR kiépítésére vonatkozó javaslatot (az állampolgári jogok szakbizottságában 30-25 arányban vérzett el a javaslat). Az EP számára a biztonsággal szemben egyértelműen a személyi adatok védelme élvezett elsőbbséget, és az Edward Snowden által kirobbantott lehallgatási botrány óta csak nőtt az ellenállás.
Magyarország tekintetében a helyzet közel sem olyan szívderítő, ahogyan nem beszél róla a média. Ugyanis amiről nem beszélünk, az nincs elv alapján, nem létezőnek tekintik a problémát.
A nyár végén pár bulvár magazinnak volt nevetséges próbálkozása, ennek a jelenségnek a magyarországi vonatkozásának feltárására, de sajnos nevetség, és hitetlenség tárgyává degradálták a problémát.
Pedig a 90-es évek balkáni konfliktusaiban nem hivatalos adatok szerint, több mint 500 magyar, vagy magyar tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi harcolt.
Bár ők közülük a legfiatalabbak már a negyvenes éveik vége felé járnak, de ideológiájukat átadták a fiaiknak, és a fiatalabb rokonaiknak.
A magyar iszlám közösség (máig tagadott) széthullása, is azzal a eredménnyel járt, hogy a nem egyszer gyökértelen, csalódott muszlimok a "szahvát" a megújulást keresték, és keresik, és a szalafi, wahabi tanok felé fordulnak.
A magyar hatóságok keze pedig kötve van, és óvatosan kezelik a radikális csoportok, és sejtek kérdését.
Egy-egy hathatósabb fellépésük azzal a következménnyel is járna, hogy a magukat szélsőjobboldali csoportoknak tituláló szervezetek hanga felerősödne, és azt az antiszemitizmus bélyegét ragasztanák a eljáró szervekre kihasználva a magyar lakosság tudatlanságát. Így állítanák a lakosságot potenciális terrorfenyegetést jelentő emberek támogatóinak szolgálatába.
Uniós források szerint egyre nyugtalanítóbb dimenziót ölt főleg muszlim felekezetű európai állampolgárok terrorszervezetekhez, és militáns csoportokhoz való csatlakozása.
A titokban Törökország érintésével Szíriába távozó európaiak száma folyamatosan növekszik, és bár nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, de az 1-2 ezret is elérheti.
A Szíriai Arab Hadsereg ellen harcoló külföldiek számát tízezerre becsülik. Szakértők tudomása szerint a balkáni országokból is legalább 500-an harcolnak militáns csoportokhoz, vagy terrorszervezetekhez. De, a kaukázusi népek, elsősorban a csecsenek révén Oroszország is, az észak-afrikai államok és az Öböl-menti olajmonarchiák is érintettek.
A jelenség az EU-n belül 10-12 tagállamnak okoz komoly fejtörést Dániától Franciaországig, Hollandiától Spanyolországig. Egytől egyig olyan országokról van szó, ahol jelentős számú észak-afrikai Maghreb államokból bevándorló népesség él.
Gilles de Kerchove, az EU terrorizmus ellenes főkoordinátora júniusban egy vitaanyagot terjesztett a belügyminiszterek elé, amelyben 22 pontban sorolta fel a fő kihívásokat és a szükséges intézkedéseket. A főkoordinátor a december 5-i tanácsülésen számol be az eddigi végrehajtásról és ad(hatna) újabb fogódzkodókat a tagállamoknak a további munkához.
Aki továbbra impotensek a problémával kapcsolatban.
Az érintett tagországokban komoly aggodalom tárgya a háborút megjárt és harcosok visszatérése, ami növelni fogja a terrorista cselekmények veszélyét Európában. Ezek a többnyire fiatal harcosok ugyanis a terepen kiképzést kapnak, harci cselekményekben vesznek részt és olyan egyívású társaságra, kapcsolati hálóra lelnek, ami döntően befolyásolhatja további pályafutásukat.
A tagállamok ezért nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy megfigyelés alá helyezzék a Szíriából hazatérőket. Alaposan megnehezíti azonban a dolgukat, hogy a sokszor merő idealizmusból útra kelő fiatalok titokban távoznak, vagy ha nem, úgy tesznek, mintha humanitárius célból mennének Szíriába.
A legjobb megelőzés ugyanakkor az lenne, ha vissza tudnák tartani a kerülő utakon, érvényes papírokkal Szíriába utazókat. A tagállamok különböző módszereket alkalmaznak az elrettentés érdekében: Belgiumban például a munkanélküli segély és egyéb szociális kedvezmények megvonására számíthat az, akiről kiderül, hogy a dzsihádisták oldalán harcolt.
Az EU tagországok impotens hozzáállását mi sem jellemzi jobban, hogy fontos szerepet szánnak a felvilágosításnak az érintett EU tagállamok, ami enyhén szólva is nevetséges. Aki Szíriába utazik, az tisztában vele hova utazik, és pusztán szalafi, és wahabi ideológiától fűtötten, és felbujtva hagyja el azt az EU tagállamot, ahol addig élt.
Vannak országok (Hollandia, Nagy-Britannia, Svédország) elkobozzák az útleveleket, vagy az igazságszolgáltatást hívják segítségül. Hollandiában eddig két, Nagy-Britanniában pedig egy esetben helyeztek vád alá személyeket, akik a szíriai utazást tervezték sokan büszkén kiposztolják tervüket az interneten, vagy már megjárták a szíriai poklot.
Egyes szakértők úgy kezelik a kérdést hosszas vitákba hibernálva, hogy egy európai jogi keret sokat lendítene, például, ha európai szinten közös definíció alapján mindenhol bűncselekménynek minősítenék a dzsihádot.
Egy európai légiutas adatszolgáltatási rendszer (PNR) kis mértékben megkönnyítené a külföldön harcolni kívánó személyek beazonosítását. A legtöbben ugyanis elővigyázatosságból nem a hazájukban, hanem a szomszédos országban szállnak fel repülőre (praktikusan a belgák általában Amszterdamból indulnak).
A helyzet tragikomikuma, hogy az EU-nak már van ilyen szerződése az Egyesült Államokkal és Kanadával, az EU-n belül viszont nincs. Így miközben az amerikaiak és a kanadaiak jogszerűen hozzáférhetnek az oda repülő európai utasok előre meghatározott adataihoz, addig az európai hatóságok nem.
Az Európa Tanácsban egyesek ujjal mutogatnak az Európai Parlamentre, amely idén áprilisban elgáncsolta az európai PNR kiépítésére vonatkozó javaslatot (az állampolgári jogok szakbizottságában 30-25 arányban vérzett el a javaslat). Az EP számára a biztonsággal szemben egyértelműen a személyi adatok védelme élvezett elsőbbséget, és az Edward Snowden által kirobbantott lehallgatási botrány óta csak nőtt az ellenállás.
Magyarország tekintetében a helyzet közel sem olyan szívderítő, ahogyan nem beszél róla a média. Ugyanis amiről nem beszélünk, az nincs elv alapján, nem létezőnek tekintik a problémát.
A nyár végén pár bulvár magazinnak volt nevetséges próbálkozása, ennek a jelenségnek a magyarországi vonatkozásának feltárására, de sajnos nevetség, és hitetlenség tárgyává degradálták a problémát.
Pedig a 90-es évek balkáni konfliktusaiban nem hivatalos adatok szerint, több mint 500 magyar, vagy magyar tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi harcolt.
Bár ők közülük a legfiatalabbak már a negyvenes éveik vége felé járnak, de ideológiájukat átadták a fiaiknak, és a fiatalabb rokonaiknak.
A magyar iszlám közösség (máig tagadott) széthullása, is azzal a eredménnyel járt, hogy a nem egyszer gyökértelen, csalódott muszlimok a "szahvát" a megújulást keresték, és keresik, és a szalafi, wahabi tanok felé fordulnak.
A magyar hatóságok keze pedig kötve van, és óvatosan kezelik a radikális csoportok, és sejtek kérdését.
Egy-egy hathatósabb fellépésük azzal a következménnyel is járna, hogy a magukat szélsőjobboldali csoportoknak tituláló szervezetek hanga felerősödne, és azt az antiszemitizmus bélyegét ragasztanák a eljáró szervekre kihasználva a magyar lakosság tudatlanságát. Így állítanák a lakosságot potenciális terrorfenyegetést jelentő emberek támogatóinak szolgálatába.