Nem szokatlan, hogy amikor egy ország, vagy személy ellen kifogása van a hatalom igazi bortokosainak, akkor folyamatosan lejáratják, és olyan nyomás alatt tartják, olyan körülmények közé helyezik, hogy ne tudja bizonyítani az igazát.
Az amerikai, angol, francia hírszerzés után, most a Német Hírszerző Ügynökség (BND) kápráztatja el a nagyközönséget, egy újabb történettel.
A BND állítólag egy lehallgatás során elfogott egy telefonbeszélgetést ami egy magas rangú Hezbollah vezető, és egy az iráni nagykövetségen dolgozó diplomata között zajlott. A beszélgetés során a Hezbollah vezető beismerte, hogy vegyifegyvereket használtak. A Hezbollah vezető állítólag azt mondta, hogy Assad elnök elvesztette a józan ítélőképességét. - adta hírül a Der Spiegel magazin.
Nos itt jön a csavar a hírben, mert akkor most a Szíriában harcoló Hezbollah használt vegyifegyvert, vagy a Szíriai Arab hadsereg ? Mert azért teljesen más az egész kialakult helyeznek a színezete, ha azt állítólag a Hezbollah vetette be.
Természetesen már azok is tudják, akik minden oldalról objektíven próbálják értelmezni a szíriai eseményeket, de nem nagyon ismerik az előzményeket, csak most csöppentek bele, hogy túlzottan erőlködnek az Egyesült Államok szövetségesei. Túlságosan hirtelen kezdett mindenki dokumentumokat, meg hírszerzési jelentéseket a közvélemény elé tárni, úgy hogy nem az első vegyitmadás volt az augusztus 21-i. Túl sok az ellentmondás a információkban az áldozatok beszámolóiban.
Augsztus 21-ét megelőzően kétszer vetettek be vegyifegyvert a militáns-terrorista csoportok. Arra enged következtetni az is amit elhallgatnak, de minden valamire való vegyészhallgató tudja, hogy tiszta saringáz nem ilyen kis mértékű pusztítást végez, sőt némely áldozat beszámolója, és sérülései, nem is sarin mérgezésre utalnak.
Az anyag egy alagút laborban nem steril és ellenőrzött körülmények között összeállított vegyület lehetett, mely azon túl, hogy instabil, csak összetevőiben hasonlít a saringázra.
Ha Obama elnök hirtelen megtorpanását nézzük, ahogyan a Kongresszussal szavaztatja meg az esetleges katonai csapást, már az afelé mutat, hogy az amerikai elnök sem teljesen biztos abban, ami sokak meggyőződése.
De a világpolitika színpadáról háromféleképpen lehet elköszönni az Egyesült Államok működési metódusa szerint. Vagy felvállal az elnök egy ilyen horderejű döntést, és belebukik, vagy átadja a döntést a Kongresszusnak és belebukik, vagy pedig megölik, ahogyan John F. Kennedy elnököt.
Természetesen az ilyesfajta hidegháborús CIA operálásoknak már vége van. Helyette egy jó nevű tábornokot ültetnek a CIA igazgatói székébe 2011. szeptember 6-án, David Petraeus tábornokról beszélünk most aki az iraki koalíciós erők főparancsnoka volt, nem mellesleg erős republikánus kötődésű katonatiszt, John McCain személyes jóbarátja, és üzlettársa, hogy aláássa Obama elnök tekintélyét, majd amikor ez nem sikerült, akkor egy szerető botránnyal lemondatták. Petraeus 2011. szeptember 6. - 2012. november 9. között ült a CIA igazgatói székében.
De már ott tartunk, hogy a republikánusok hangja csak elég erős ahhoz, hogy az Egyesült Államok csapást mérjen Szíriára. Meg ott, hogy Bernard-Henri Lévynek az "ArabTavasz" szülőatyjának tervének következő része következik. Hiszen nem sikerült a felekezeti viszályokat odáig szítani, hogy a Nyugat számára kielégítő regionális konfliktust hozzon.
Ki lett az Egyesült Államok szövetségese, és melyik az ország az mely teljes mellszélességgel kiáll a katonai csapás mellett ? Franciaország.
Az a Franciaország, mely szétszabdalta Szíriát. Majd 1920-ban Szíriában egy arab királyság alakult meg, amely nem volt hosszú életű, mert ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként francia igazgatás alá helyezte az országot. A véresen levert lázadásokban jelentkező helyi ellenállás ellenére a franciák két évtizeden át saját gyarmatukként kezelték az országot.
Az a Franciaország aki önhatalmúlag kihasította Szíriából Libanont, majd a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához csapta, aztán 1926-ban létrehozta független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt.
A síita-szunnita kártya nem a várt eredményt hozta az ellentétek felszítása tekintetében. Ezért előlépett Franciaország, hogy még csavarjon egyet az egész Közel-Keleti szövevényes sokak számára átláthatatlan történetében.
Előlépett, mert a libanoni, és a szír nemzeti érzelműeket is egymással szembe kell állítani. Szíria több tucat nyugati, és arab olaj monarchiák pénzén hizlalt terrorszervezetekkel hadakozik. Libanonban ez nem érte a várt eredményt az a kis ország megállta eddig a helyét a Közel-Keleti politika nagyszínpadán. Itt van hát mindketten megkapták Franciaországot. Ha Szíria átmenetileg meg is küzd vele, Libanon nem fog tudni megküzdeni vele, mert Bernard-Henri Lévy ez előtti tervében ott van libanoni gyökerű Hezbollah. Ha egy Tomahawk rakéta is becsapódik szír földre a Hezbollah csapást mér Dél-Izraelre. Izrael megtámadja Libanont. Lévy második fázisa (Franciaország bevonása) pedig összeroppantja.
Aztán sok találgatás látott már napvilágot, hogy ha Libanon, és Szíria kivérzik merre lesz szabad az út, de ezt csak Bernard-Henri Lévy tudná megmondani.
Ez csak egy kis morzsája egyfajta megközelítésben a Közel-Keleti, és Szíriával kapcsolatos dolgoknak. Az elemzése több éves kutatómunka lenne, és Révai összes Nagylexikonához hasonló könyvet meg lehetne tölteni a tartalommal, de lehet kevés is lenne. Ez kis írás pedig akkora terjedelmű, mint annak a könyvsorozatnak egy fejezetének forrás megjelölése, és hivatkozásokra való mutatása.
Az amerikai, angol, francia hírszerzés után, most a Német Hírszerző Ügynökség (BND) kápráztatja el a nagyközönséget, egy újabb történettel.
A BND állítólag egy lehallgatás során elfogott egy telefonbeszélgetést ami egy magas rangú Hezbollah vezető, és egy az iráni nagykövetségen dolgozó diplomata között zajlott. A beszélgetés során a Hezbollah vezető beismerte, hogy vegyifegyvereket használtak. A Hezbollah vezető állítólag azt mondta, hogy Assad elnök elvesztette a józan ítélőképességét. - adta hírül a Der Spiegel magazin.
Nos itt jön a csavar a hírben, mert akkor most a Szíriában harcoló Hezbollah használt vegyifegyvert, vagy a Szíriai Arab hadsereg ? Mert azért teljesen más az egész kialakult helyeznek a színezete, ha azt állítólag a Hezbollah vetette be.
Természetesen már azok is tudják, akik minden oldalról objektíven próbálják értelmezni a szíriai eseményeket, de nem nagyon ismerik az előzményeket, csak most csöppentek bele, hogy túlzottan erőlködnek az Egyesült Államok szövetségesei. Túlságosan hirtelen kezdett mindenki dokumentumokat, meg hírszerzési jelentéseket a közvélemény elé tárni, úgy hogy nem az első vegyitmadás volt az augusztus 21-i. Túl sok az ellentmondás a információkban az áldozatok beszámolóiban.
Augsztus 21-ét megelőzően kétszer vetettek be vegyifegyvert a militáns-terrorista csoportok. Arra enged következtetni az is amit elhallgatnak, de minden valamire való vegyészhallgató tudja, hogy tiszta saringáz nem ilyen kis mértékű pusztítást végez, sőt némely áldozat beszámolója, és sérülései, nem is sarin mérgezésre utalnak.
Az anyag egy alagút laborban nem steril és ellenőrzött körülmények között összeállított vegyület lehetett, mely azon túl, hogy instabil, csak összetevőiben hasonlít a saringázra.
Ha Obama elnök hirtelen megtorpanását nézzük, ahogyan a Kongresszussal szavaztatja meg az esetleges katonai csapást, már az afelé mutat, hogy az amerikai elnök sem teljesen biztos abban, ami sokak meggyőződése.
De a világpolitika színpadáról háromféleképpen lehet elköszönni az Egyesült Államok működési metódusa szerint. Vagy felvállal az elnök egy ilyen horderejű döntést, és belebukik, vagy átadja a döntést a Kongresszusnak és belebukik, vagy pedig megölik, ahogyan John F. Kennedy elnököt.
Természetesen az ilyesfajta hidegháborús CIA operálásoknak már vége van. Helyette egy jó nevű tábornokot ültetnek a CIA igazgatói székébe 2011. szeptember 6-án, David Petraeus tábornokról beszélünk most aki az iraki koalíciós erők főparancsnoka volt, nem mellesleg erős republikánus kötődésű katonatiszt, John McCain személyes jóbarátja, és üzlettársa, hogy aláássa Obama elnök tekintélyét, majd amikor ez nem sikerült, akkor egy szerető botránnyal lemondatták. Petraeus 2011. szeptember 6. - 2012. november 9. között ült a CIA igazgatói székében.
De már ott tartunk, hogy a republikánusok hangja csak elég erős ahhoz, hogy az Egyesült Államok csapást mérjen Szíriára. Meg ott, hogy Bernard-Henri Lévynek az "ArabTavasz" szülőatyjának tervének következő része következik. Hiszen nem sikerült a felekezeti viszályokat odáig szítani, hogy a Nyugat számára kielégítő regionális konfliktust hozzon.
Ki lett az Egyesült Államok szövetségese, és melyik az ország az mely teljes mellszélességgel kiáll a katonai csapás mellett ? Franciaország.
Az a Franciaország, mely szétszabdalta Szíriát. Majd 1920-ban Szíriában egy arab királyság alakult meg, amely nem volt hosszú életű, mert ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként francia igazgatás alá helyezte az országot. A véresen levert lázadásokban jelentkező helyi ellenállás ellenére a franciák két évtizeden át saját gyarmatukként kezelték az országot.
Az a Franciaország aki önhatalmúlag kihasította Szíriából Libanont, majd a francia népszövetségi irányítás alatt álló Szíriához csapta, aztán 1926-ban létrehozta független Libanoni Köztársaságot, ami immár önálló állam volt, de még mindig a szíriai népszövetségi mandátum irányítása alatt állt.
A síita-szunnita kártya nem a várt eredményt hozta az ellentétek felszítása tekintetében. Ezért előlépett Franciaország, hogy még csavarjon egyet az egész Közel-Keleti szövevényes sokak számára átláthatatlan történetében.
Előlépett, mert a libanoni, és a szír nemzeti érzelműeket is egymással szembe kell állítani. Szíria több tucat nyugati, és arab olaj monarchiák pénzén hizlalt terrorszervezetekkel hadakozik. Libanonban ez nem érte a várt eredményt az a kis ország megállta eddig a helyét a Közel-Keleti politika nagyszínpadán. Itt van hát mindketten megkapták Franciaországot. Ha Szíria átmenetileg meg is küzd vele, Libanon nem fog tudni megküzdeni vele, mert Bernard-Henri Lévy ez előtti tervében ott van libanoni gyökerű Hezbollah. Ha egy Tomahawk rakéta is becsapódik szír földre a Hezbollah csapást mér Dél-Izraelre. Izrael megtámadja Libanont. Lévy második fázisa (Franciaország bevonása) pedig összeroppantja.
Aztán sok találgatás látott már napvilágot, hogy ha Libanon, és Szíria kivérzik merre lesz szabad az út, de ezt csak Bernard-Henri Lévy tudná megmondani.
Ez csak egy kis morzsája egyfajta megközelítésben a Közel-Keleti, és Szíriával kapcsolatos dolgoknak. Az elemzése több éves kutatómunka lenne, és Révai összes Nagylexikonához hasonló könyvet meg lehetne tölteni a tartalommal, de lehet kevés is lenne. Ez kis írás pedig akkora terjedelmű, mint annak a könyvsorozatnak egy fejezetének forrás megjelölése, és hivatkozásokra való mutatása.