A Magyar Honvédség megalakulása 150. évfordulója évében, 1998 őszén jelent meg egy 250 oldalas könyv. Szerzője és szereplőinek egy része a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia egykori tanárai és tanszékvezetői voltak. Ilyen vonatkozásban küldetésük melyről most sem szabad beszélni a Magyar Néphadsereg történetének is fehér foltja.
Kolozsvári Sándor mérnök ezredes, kandidátus 1954-1980 között a híradó tanszék tanszékvezető helyettese, majd tanszékvezetője volt. Több mint húsz évvel ezelőtt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia több ismert és azokban az években elismert katonapedagógusa élete legnagyobb kihívása elé került.
A Szíriai Arab Köztársaság és a Magyar Népköztársaság nevében a két állam honvédelmi minisztere államközi egyezményt írt alá, amelyben rögzítették, hogy Aleppo-ban magyar fővállalkozással létrehozzák a legfelsőbb tisztképző intézményt : az Assad Hadmérnöki Katonai Akadémiát.
A feladat megoldásához abszolút intellektuális megközelítésre, magas fokú szellemi tevékenységre volt szükség. Ennek megfelelően egyfajta speciális felkészültségre, élettapasztalatra és szakmai tapasztalatra, a felsőfokú tisztképzés szervezésében és vezetésében szerzett jártasságra építve lehetett ebbe munkába a siker reményében bekapcsolódni. Az arab fél a munkában részt vevő szakembereknél az egyetemi diplomán túl ragaszkodott a tényleges, gyakorlatban használható orosz (vagy angol, esetleg francia) nyelvtudáshoz, a vezetői munkakörökben tudományos fokozathoz, a felsőfokú katonai képzés szervezésében, irányításában mutatott több éves tapasztalathoz.
Ezen követelmények együttes meglétének biztosítása mintegy huszonöt magyar honvédtiszt esetében közel tíz éven át, 3-5 évenkénti váltással nagy nehézséget okozott az akkori honvédelmi vezetés személyügyi szervei számára. (Kolozsvári ezredes 1977-1983 között, közel öt éven át volt vezetője, mint a hadmérnökképző akadémia parancsnokának főtanácsadója, a szakértői csoportnak - ott).
A tevékenység egyedülálló voltát továbbá az jelentette, hogy magyar honvédtisztek ilyen létszámban és összetételben, feleségekkel és gyermekekkel, akkoriban a Muzulmán Testvériség terrorista mozgalma közepette még sohasem dolgoztak.
A Zrínyi Akadémia a 70-es évek második felétől tucatnyi szaktanárt, illetve tanszékvezetőt tudott biztosítani saját állományából, akik a követelményeknek megfeleltek. Ezek a tisztek az akkori híradó, páncélos, rádiótechnikai, rakéta és harcászati tanszékekről kerültek ki. Aleppo-ban valamennyien nagy hozzáértéssel, akaraterővel, adaptációs készséggel rendelkeztek és elismerést hoztak a hazának, a hadseregnek.
Kolozsvári ezredes szemtanúként írja le a velük megtörtént és átélt eseményeket. Aki meg akarja ismerni egy sikerorientált, tehetséges tiszti csoport elhallgatott piacképes teljesítményét (és hazai leértékelését) annak sok új élményt nyújt a könyv és egy olyan világba nyerhet betekintést, amely ritkán jut osztályrészül magyar állampolgárnak.
A könyvben rövid történelmi összefoglalás után igen olvasmányos, sőt izgalmas és érdekfeszítő oldalakon keresztül ismerkedhet meg az olvasó az aleppo-i tevékenységgel és az azt befolyásoló különböző tényezőkkel, körülményekkel ; a magyar szakértői csoport munkájával és a szír fél elismerő magatartásával. A szerző igen gazdag tapasztalatai révén az arab kultúra elkötelezett terjesztőjévé vált. Sokoldalúan mutatja be az országot és népét, az életformát s az arab lélek rejtelmeit. Nagy tisztelettel és elismeréssel ír munkatársairól, a szíriai katonai vezetőkről és azok családjairól és a baráti, kötetlen kapcsolatokról. Végül is a könyvet katonaembereknek feltétlenül célszerű elolvasni, mert megéri!
A szigorúan titkos, különösen fontos vállalkozás egyedülállóságát kiemelte az a tény, hogy az egész munkát magyar fővállalkozásban végezték úgy, hogy magas képzettségű szovjet tisztek voltak a magyaroknak alárendelve, nem ritkán úgy, hogy a magyar tanszéki tanácsadónak alacsonyabb volt a rendfokozata, mint a hozzá beosztott szovjet kollégának Hogy ez a rendszer működött, az kizárólag annak volt köszönhető, hogy a magyar tanácsadók intellektuálisan tudták biztosítani alkalmasságukat a feladatra.
Ugyanakkor mindenki hamar rájött, hogy az internacionalizmus a napi gyakorlatban egészen másképpen néz ki, mint ahogyan annak elméleti kérdéseit az itthoni szemináriumokon tanulták. Különösen váratlan és megdöbbentő helyzetet teremtett a szomszédos Afganisztán szovjet megszállása. Aleppo akkoriban (is) tömve volt különböző militáns-terrorista csoportokkal. A lövöldözés, esetenként a lakosság körében értelmetlen pánikkeltés a mindennapok szerves részévé vált.
Mindeközben a terrorcselekmények fokozódtak, s a szovjetek is célponttá léptek elő : 1980 tavaszára szinte minden szovjet csoportot megtámadtak, több szovjet tanácsadó (nem csak katona) életét vesztette, sőt a konzulátus által üzemeltetett óvoda és iskola is a támadások célpontjává vált. Itt már az itt tanuló magyar gyerekek is veszélybe kerültek. Ugyanakkor szembetűnő volt, hogy a magyarokkal együtt dolgozó szovjeteket senki sem bántotta. Ezt a tényt az aleppo-i városi és katonai vezetés is elemezte és arra a következtetésre jutott, hogy a magyarokat nem akarják megtámadni, s így a csoporttal együtt utazó és dolgozó szovjetek nem voltak veszélyeztetve
Más magyarázata is van, hogy a magyarok nem váltak célpontokká. A küldetés időszakában a magyar politika valóban eltért a tábor többi országáétól. A "legvidámabb barakk" Szíriából nézve még vidámabbnak tűnt, és az sem volt hatástalan, hogy az akkori magyar katonai vezetők kifejezetten jó viszonyban voltak a szír katonai vezetéssel. A viszonylagos biztonságot az itt élő magyar családok életmódja is segítette. A magyarok kulturált magatartása, anyagi biztonsága, gyermekeik neveltetése és iskoláztatása, az arab kultúra iránti érdeklődése, a közvetlen környezettel való jószomszédi viszony ápolása, egymás iránti kölcsönös figyelmessége mind-mind olyan helyzetet teremtett, amely szimpátiát ébresztett a magyarok iránt. Ez idő tájt a családtagokkal együtt mintegy száz-százötven magyar állampolgár élt a városban. Ezt a létszámot nem lehetett homályban tartani. Köztudott volt a városban, két épülő nagy létesítményben magyarok irányítják a munkát. Az egyik az Assad Hadmérnöki Akadémia, a másik a Tungsram aleppo-i gyáregysége.
Az éremnek ez volt a nemesebb oldala. A másik már érdesebb volt, amely kizárólag a magyar csoportra vonatkozott. Ez pedig az internacionalizmus sajátos érvényesülése a nagyhatalmi öntudatban leledző "Nagy testvér" állandó nyomása alatt.
A Szíriában dolgozó szovjet katonák legfőbb vezetője vezérezredesi rendfokozatban levő tábornok, aki nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy ezredessel egyenrangú félként leüljön tárgyalni. A delegáció megérkezése is sajátos volt. Nem megjöttek, hanem szinte bevonultak az akadémiára. A stílus, a tónus, a fellépés mind-mind azt mutatta, hogy ők most megmutatják a szíreknek és a magyaroknak egyaránt, hogyan kell ezt a munkát csinálni. A nyomaték kedvéért velük jött az államfő szovjet tábornok tanácsadója, ugyancsak vezérezredesi rendfokozatban. A kölcsönös tiszteletkörök megtétele után a szovjet tábornokok nem tájékoztatást, hanem jelentést kértek az akadémia főigazgatójától. Ezzel lépett be az elefánt a porcelánboltba.
A munkának nem tájékozódó, hanem ellenőrző jellege volt, s ez feszült hangulatot eredményezett.
A könyv 217. oldalán a szerző írja : A feszültséget már nem lehetett feloldani, mert szovjet oldalon nem érzékelték, mekkora hibát követtek el, milyen mélyen beletapostak a szír katonai vezetők önérzetébe. A szovjet küldöttség tagjait szemmel láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatta, hogy egy kis nemzetnek is van önérzete. Az akadémia főigazgatója ekkor döntötte el, hogy amint lehet, más munkát keres magának. Egy éven belül sikerült is neki.
E látogatás után a szovjet katonadiplomácia működésbe lépett. A magyar csoport négy hónappal a hazautazása előtt itthonról egyértelmű utasítást kapott: a csoport beszünteti tevékenységét, az utolsó munkanap 1983. július 31. Két alapvető, jelentőségében egyenrangú tényező motiválta a magyar döntéshozókat: a szovjetek határozott törekvése és egyre fokozódó nyomása, valamint a Szír Arab Köztársaság átmeneti fizetésképtelensége
A munkát tehát abba kellett hagyni. A csoportot miniszteri paranccsal hazahozták. A szovjetek nagyon át akarták venni a területet, és amit ők el akartak érni, el is tudták érni. A nagyhatalmi dominancia minden akadályt legyőzött. A legszembetűnőbb nyomásgyakorlástól sem riadtak vissza érdekeik érvényesítése terén. A teljes váltást követően a 25 magyar tanácsadó helyére 45 fő érkezett, egy év múlva újabb 45 szakember ugyanarra a munkára.
Mit végeztek el a magyarok kilenc év alatt, hogyan teljesült a háromnullás küldetés ?
A csoport első parancsnoka, Dr. Halász András mérnök ezredes, kandidátus (a szíriai szolgálat során autóbaleset következtében életét vesztette), sok éven keresztül dolgozott a Zrínyi Akadémián különböző vezetői beosztásokban és többek között ez adta meg számára is az erkölcsi alapot, a munka végzéséhez szükséges tapasztalatokat a főtanácsadói poszt betöltésére.
A magyar tanácsadók maradéktalanul járultak hozzá az Assad Hadmérnöki Akadémia alapjainak lerakásához, megteremtették a korszerű mérnökképzés alapjait, s az általuk kidolgozott rendszer ma is eredményesen működik.
Munkájuk konkrét eredményei a könyv 213-214. oldalán vannak összefoglalva, s ezek az alábbiak:
Öt szakon mintegy 350-400 mérnöktisztet képeztek ki, akik már akkor a szíriai hadsereg fiatal mérnökgazdájának gerincét alkották. A különböző (I-V.) évfolyamokon további mintegy 500 hallgató köztük nők is tanultak, akik már a magyarok által összeállított felvételi követelmények alapján kerültek be.
Közreműködtek a tanári állomány kialakításában, felkészítésében, továbbképzési terveinek kimunkálásában, amely rendszer már kintlétük alatt működött és továbbformálódott.
Hatékonyan részt vettek az akadémia felszerelése, berendezése alapgondolatainak kimunkálásában, az ezzel kapcsolatos tenderek összeállításában; az utóbbi 1983 tavaszán kompletten elkészült.
A külszolgálat utolsó évében a tanácsadók nagy számban bekapcsolódtak a tanórák idegen nyelven történő megtartásába, amely mély benyomást tett a szír partnerben.
Magyar kidolgozásban elkészült az akadémia első számítástechnikai jegyzete, amely lerakta a tantárgy oktatásának terminológiai alapjait is.
A küldetés alatt a magyar szakértő tanácsadó csoport nemcsak az országot és népét, történelmét, hagyományait, életmódját ismerte meg, hanem pontosan látták, értékelték, hogy milyen volt a szír hadsereg belülről. Jól értékelték a hadsereg morális állapotát, ismerték a haditechnikát és annak hadrafoghatósági mutatóit, a fegyveres erők szervezetét, a vezetés rendjét, a kiképzés helyzetét, a hadsereg infrastruktúráját, hadtápellátási rendszerét, információik voltak a katonai egészségügy állapotáról, a mozgósítási elképzelésekről, a polgári védelem állapotáról.
S mindezek után a szír fél látványos körülmények között búcsúzott a magyaroktól. A Szíriai Arab Köztársaság honvédelmi minisztere külön levélben köszönte meg a magyar kormánynak a végzett munkát. A tanácsadó csoport túlnyomó többsége megkapta a Szíriai Arab Köztársaság Kiképzési Érdemrendjének különböző fokozatait. Az Assad Katonai Akadémián a teljes tanári kar részvételével díszebéden búcsúztatták a csoportot. Minden magyar tanácsadó méretre készített, monogramos, 24 karátos arany pecsétgyűrűt vehetett át az akadémia főigazgatójától. Egy sor magánbúcsú is lezajlott, hiszen sok bensőséges baráti kapcsolat alakult ki az évek során, amelyek alapja minden esetben a sikeres magyar munka volt. Igazi baráti szellemben, majdhogynem családi légkörben zajlott le a búcsú.
A szerző a sikeres helytállás érzésével írja le végkövetkeztetését : "Soha nem voltam olyan szilárdan meggyőződve arról, mint akkor, hogy a rám bízott szakértő csoport jól teljesített, a legnehezebb időkben is fegyelmezetten helytállt, és egy lényeges területen elismerést szerzett nem csupán önmagának, hanem hazájának is. Ilyen gondolatok jegyében érkeztünk haza. Sejtelmünk sem volt arról, mi vár ránk itthon ! Mindenkiben élt a helytállás jóleső érzése. Többen közülünk életükben először most értek el igazi sikerélményt.
A tanácsadói csoport "fogadtatásának" hőfoka messze eltért az Aleppo-ban tapasztalt búcsútól. Lépten-nyomon tapasztalták a messze földön híres első számú magyar betegség az irigység megnyilvánulását. A hazaérkezés után néhány nap múlva a HM Személyügyi Főcsoportfőnökségen technikai jellegű, rideg, lélektelen eligazítást tartottak, ahol mindenkit szabadságra küldtek.
Hetekig tartó huza-vona után végre megszületett egy honvédelmi miniszteri parancs, amelynek lényegét egyetlen mondat fejezi ki: "A Szíriai Arab Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánya közötti megállapodás alapján eredményesen teljesített szekértői küldetésének befejeztével, az anyagi és személyi feltételek biztosításában végzett tevékenységének elismeréseként a honvédelmi miniszter köszöntét fejezi ki …" stb. Vagyis lefordítom konyhanyelvre, a munkát, a tanácsadócsoport sok éven át végzett a szír fél által hivatalosan is elismert kiemelkedően eredményes tevékenységét itthon soha senki mind a mai napig nem értékelte.
Kolozsvári Sándor mérnök ezredes, kandidátus 1954-1980 között a híradó tanszék tanszékvezető helyettese, majd tanszékvezetője volt. Több mint húsz évvel ezelőtt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia több ismert és azokban az években elismert katonapedagógusa élete legnagyobb kihívása elé került.
A Szíriai Arab Köztársaság és a Magyar Népköztársaság nevében a két állam honvédelmi minisztere államközi egyezményt írt alá, amelyben rögzítették, hogy Aleppo-ban magyar fővállalkozással létrehozzák a legfelsőbb tisztképző intézményt : az Assad Hadmérnöki Katonai Akadémiát.
A feladat megoldásához abszolút intellektuális megközelítésre, magas fokú szellemi tevékenységre volt szükség. Ennek megfelelően egyfajta speciális felkészültségre, élettapasztalatra és szakmai tapasztalatra, a felsőfokú tisztképzés szervezésében és vezetésében szerzett jártasságra építve lehetett ebbe munkába a siker reményében bekapcsolódni. Az arab fél a munkában részt vevő szakembereknél az egyetemi diplomán túl ragaszkodott a tényleges, gyakorlatban használható orosz (vagy angol, esetleg francia) nyelvtudáshoz, a vezetői munkakörökben tudományos fokozathoz, a felsőfokú katonai képzés szervezésében, irányításában mutatott több éves tapasztalathoz.
Ezen követelmények együttes meglétének biztosítása mintegy huszonöt magyar honvédtiszt esetében közel tíz éven át, 3-5 évenkénti váltással nagy nehézséget okozott az akkori honvédelmi vezetés személyügyi szervei számára. (Kolozsvári ezredes 1977-1983 között, közel öt éven át volt vezetője, mint a hadmérnökképző akadémia parancsnokának főtanácsadója, a szakértői csoportnak - ott).
A tevékenység egyedülálló voltát továbbá az jelentette, hogy magyar honvédtisztek ilyen létszámban és összetételben, feleségekkel és gyermekekkel, akkoriban a Muzulmán Testvériség terrorista mozgalma közepette még sohasem dolgoztak.
A Zrínyi Akadémia a 70-es évek második felétől tucatnyi szaktanárt, illetve tanszékvezetőt tudott biztosítani saját állományából, akik a követelményeknek megfeleltek. Ezek a tisztek az akkori híradó, páncélos, rádiótechnikai, rakéta és harcászati tanszékekről kerültek ki. Aleppo-ban valamennyien nagy hozzáértéssel, akaraterővel, adaptációs készséggel rendelkeztek és elismerést hoztak a hazának, a hadseregnek.
Kolozsvári ezredes szemtanúként írja le a velük megtörtént és átélt eseményeket. Aki meg akarja ismerni egy sikerorientált, tehetséges tiszti csoport elhallgatott piacképes teljesítményét (és hazai leértékelését) annak sok új élményt nyújt a könyv és egy olyan világba nyerhet betekintést, amely ritkán jut osztályrészül magyar állampolgárnak.
A könyvben rövid történelmi összefoglalás után igen olvasmányos, sőt izgalmas és érdekfeszítő oldalakon keresztül ismerkedhet meg az olvasó az aleppo-i tevékenységgel és az azt befolyásoló különböző tényezőkkel, körülményekkel ; a magyar szakértői csoport munkájával és a szír fél elismerő magatartásával. A szerző igen gazdag tapasztalatai révén az arab kultúra elkötelezett terjesztőjévé vált. Sokoldalúan mutatja be az országot és népét, az életformát s az arab lélek rejtelmeit. Nagy tisztelettel és elismeréssel ír munkatársairól, a szíriai katonai vezetőkről és azok családjairól és a baráti, kötetlen kapcsolatokról. Végül is a könyvet katonaembereknek feltétlenül célszerű elolvasni, mert megéri!
A szigorúan titkos, különösen fontos vállalkozás egyedülállóságát kiemelte az a tény, hogy az egész munkát magyar fővállalkozásban végezték úgy, hogy magas képzettségű szovjet tisztek voltak a magyaroknak alárendelve, nem ritkán úgy, hogy a magyar tanszéki tanácsadónak alacsonyabb volt a rendfokozata, mint a hozzá beosztott szovjet kollégának Hogy ez a rendszer működött, az kizárólag annak volt köszönhető, hogy a magyar tanácsadók intellektuálisan tudták biztosítani alkalmasságukat a feladatra.
Ugyanakkor mindenki hamar rájött, hogy az internacionalizmus a napi gyakorlatban egészen másképpen néz ki, mint ahogyan annak elméleti kérdéseit az itthoni szemináriumokon tanulták. Különösen váratlan és megdöbbentő helyzetet teremtett a szomszédos Afganisztán szovjet megszállása. Aleppo akkoriban (is) tömve volt különböző militáns-terrorista csoportokkal. A lövöldözés, esetenként a lakosság körében értelmetlen pánikkeltés a mindennapok szerves részévé vált.
Mindeközben a terrorcselekmények fokozódtak, s a szovjetek is célponttá léptek elő : 1980 tavaszára szinte minden szovjet csoportot megtámadtak, több szovjet tanácsadó (nem csak katona) életét vesztette, sőt a konzulátus által üzemeltetett óvoda és iskola is a támadások célpontjává vált. Itt már az itt tanuló magyar gyerekek is veszélybe kerültek. Ugyanakkor szembetűnő volt, hogy a magyarokkal együtt dolgozó szovjeteket senki sem bántotta. Ezt a tényt az aleppo-i városi és katonai vezetés is elemezte és arra a következtetésre jutott, hogy a magyarokat nem akarják megtámadni, s így a csoporttal együtt utazó és dolgozó szovjetek nem voltak veszélyeztetve
Más magyarázata is van, hogy a magyarok nem váltak célpontokká. A küldetés időszakában a magyar politika valóban eltért a tábor többi országáétól. A "legvidámabb barakk" Szíriából nézve még vidámabbnak tűnt, és az sem volt hatástalan, hogy az akkori magyar katonai vezetők kifejezetten jó viszonyban voltak a szír katonai vezetéssel. A viszonylagos biztonságot az itt élő magyar családok életmódja is segítette. A magyarok kulturált magatartása, anyagi biztonsága, gyermekeik neveltetése és iskoláztatása, az arab kultúra iránti érdeklődése, a közvetlen környezettel való jószomszédi viszony ápolása, egymás iránti kölcsönös figyelmessége mind-mind olyan helyzetet teremtett, amely szimpátiát ébresztett a magyarok iránt. Ez idő tájt a családtagokkal együtt mintegy száz-százötven magyar állampolgár élt a városban. Ezt a létszámot nem lehetett homályban tartani. Köztudott volt a városban, két épülő nagy létesítményben magyarok irányítják a munkát. Az egyik az Assad Hadmérnöki Akadémia, a másik a Tungsram aleppo-i gyáregysége.
Az éremnek ez volt a nemesebb oldala. A másik már érdesebb volt, amely kizárólag a magyar csoportra vonatkozott. Ez pedig az internacionalizmus sajátos érvényesülése a nagyhatalmi öntudatban leledző "Nagy testvér" állandó nyomása alatt.
A Szíriában dolgozó szovjet katonák legfőbb vezetője vezérezredesi rendfokozatban levő tábornok, aki nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy ezredessel egyenrangú félként leüljön tárgyalni. A delegáció megérkezése is sajátos volt. Nem megjöttek, hanem szinte bevonultak az akadémiára. A stílus, a tónus, a fellépés mind-mind azt mutatta, hogy ők most megmutatják a szíreknek és a magyaroknak egyaránt, hogyan kell ezt a munkát csinálni. A nyomaték kedvéért velük jött az államfő szovjet tábornok tanácsadója, ugyancsak vezérezredesi rendfokozatban. A kölcsönös tiszteletkörök megtétele után a szovjet tábornokok nem tájékoztatást, hanem jelentést kértek az akadémia főigazgatójától. Ezzel lépett be az elefánt a porcelánboltba.
A munkának nem tájékozódó, hanem ellenőrző jellege volt, s ez feszült hangulatot eredményezett.
A könyv 217. oldalán a szerző írja : A feszültséget már nem lehetett feloldani, mert szovjet oldalon nem érzékelték, mekkora hibát követtek el, milyen mélyen beletapostak a szír katonai vezetők önérzetébe. A szovjet küldöttség tagjait szemmel láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatta, hogy egy kis nemzetnek is van önérzete. Az akadémia főigazgatója ekkor döntötte el, hogy amint lehet, más munkát keres magának. Egy éven belül sikerült is neki.
E látogatás után a szovjet katonadiplomácia működésbe lépett. A magyar csoport négy hónappal a hazautazása előtt itthonról egyértelmű utasítást kapott: a csoport beszünteti tevékenységét, az utolsó munkanap 1983. július 31. Két alapvető, jelentőségében egyenrangú tényező motiválta a magyar döntéshozókat: a szovjetek határozott törekvése és egyre fokozódó nyomása, valamint a Szír Arab Köztársaság átmeneti fizetésképtelensége
A munkát tehát abba kellett hagyni. A csoportot miniszteri paranccsal hazahozták. A szovjetek nagyon át akarták venni a területet, és amit ők el akartak érni, el is tudták érni. A nagyhatalmi dominancia minden akadályt legyőzött. A legszembetűnőbb nyomásgyakorlástól sem riadtak vissza érdekeik érvényesítése terén. A teljes váltást követően a 25 magyar tanácsadó helyére 45 fő érkezett, egy év múlva újabb 45 szakember ugyanarra a munkára.
Mit végeztek el a magyarok kilenc év alatt, hogyan teljesült a háromnullás küldetés ?
A csoport első parancsnoka, Dr. Halász András mérnök ezredes, kandidátus (a szíriai szolgálat során autóbaleset következtében életét vesztette), sok éven keresztül dolgozott a Zrínyi Akadémián különböző vezetői beosztásokban és többek között ez adta meg számára is az erkölcsi alapot, a munka végzéséhez szükséges tapasztalatokat a főtanácsadói poszt betöltésére.
A magyar tanácsadók maradéktalanul járultak hozzá az Assad Hadmérnöki Akadémia alapjainak lerakásához, megteremtették a korszerű mérnökképzés alapjait, s az általuk kidolgozott rendszer ma is eredményesen működik.
Munkájuk konkrét eredményei a könyv 213-214. oldalán vannak összefoglalva, s ezek az alábbiak:
Öt szakon mintegy 350-400 mérnöktisztet képeztek ki, akik már akkor a szíriai hadsereg fiatal mérnökgazdájának gerincét alkották. A különböző (I-V.) évfolyamokon további mintegy 500 hallgató köztük nők is tanultak, akik már a magyarok által összeállított felvételi követelmények alapján kerültek be.
Közreműködtek a tanári állomány kialakításában, felkészítésében, továbbképzési terveinek kimunkálásában, amely rendszer már kintlétük alatt működött és továbbformálódott.
Hatékonyan részt vettek az akadémia felszerelése, berendezése alapgondolatainak kimunkálásában, az ezzel kapcsolatos tenderek összeállításában; az utóbbi 1983 tavaszán kompletten elkészült.
A külszolgálat utolsó évében a tanácsadók nagy számban bekapcsolódtak a tanórák idegen nyelven történő megtartásába, amely mély benyomást tett a szír partnerben.
Magyar kidolgozásban elkészült az akadémia első számítástechnikai jegyzete, amely lerakta a tantárgy oktatásának terminológiai alapjait is.
A küldetés alatt a magyar szakértő tanácsadó csoport nemcsak az országot és népét, történelmét, hagyományait, életmódját ismerte meg, hanem pontosan látták, értékelték, hogy milyen volt a szír hadsereg belülről. Jól értékelték a hadsereg morális állapotát, ismerték a haditechnikát és annak hadrafoghatósági mutatóit, a fegyveres erők szervezetét, a vezetés rendjét, a kiképzés helyzetét, a hadsereg infrastruktúráját, hadtápellátási rendszerét, információik voltak a katonai egészségügy állapotáról, a mozgósítási elképzelésekről, a polgári védelem állapotáról.
S mindezek után a szír fél látványos körülmények között búcsúzott a magyaroktól. A Szíriai Arab Köztársaság honvédelmi minisztere külön levélben köszönte meg a magyar kormánynak a végzett munkát. A tanácsadó csoport túlnyomó többsége megkapta a Szíriai Arab Köztársaság Kiképzési Érdemrendjének különböző fokozatait. Az Assad Katonai Akadémián a teljes tanári kar részvételével díszebéden búcsúztatták a csoportot. Minden magyar tanácsadó méretre készített, monogramos, 24 karátos arany pecsétgyűrűt vehetett át az akadémia főigazgatójától. Egy sor magánbúcsú is lezajlott, hiszen sok bensőséges baráti kapcsolat alakult ki az évek során, amelyek alapja minden esetben a sikeres magyar munka volt. Igazi baráti szellemben, majdhogynem családi légkörben zajlott le a búcsú.
A szerző a sikeres helytállás érzésével írja le végkövetkeztetését : "Soha nem voltam olyan szilárdan meggyőződve arról, mint akkor, hogy a rám bízott szakértő csoport jól teljesített, a legnehezebb időkben is fegyelmezetten helytállt, és egy lényeges területen elismerést szerzett nem csupán önmagának, hanem hazájának is. Ilyen gondolatok jegyében érkeztünk haza. Sejtelmünk sem volt arról, mi vár ránk itthon ! Mindenkiben élt a helytállás jóleső érzése. Többen közülünk életükben először most értek el igazi sikerélményt.
A tanácsadói csoport "fogadtatásának" hőfoka messze eltért az Aleppo-ban tapasztalt búcsútól. Lépten-nyomon tapasztalták a messze földön híres első számú magyar betegség az irigység megnyilvánulását. A hazaérkezés után néhány nap múlva a HM Személyügyi Főcsoportfőnökségen technikai jellegű, rideg, lélektelen eligazítást tartottak, ahol mindenkit szabadságra küldtek.
Hetekig tartó huza-vona után végre megszületett egy honvédelmi miniszteri parancs, amelynek lényegét egyetlen mondat fejezi ki: "A Szíriai Arab Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kormánya közötti megállapodás alapján eredményesen teljesített szekértői küldetésének befejeztével, az anyagi és személyi feltételek biztosításában végzett tevékenységének elismeréseként a honvédelmi miniszter köszöntét fejezi ki …" stb. Vagyis lefordítom konyhanyelvre, a munkát, a tanácsadócsoport sok éven át végzett a szír fél által hivatalosan is elismert kiemelkedően eredményes tevékenységét itthon soha senki mind a mai napig nem értékelte.