1956 év nem csak a Magyarország számára volt történelmi év.
Egyiptom, és vele együtt az arab világ számára is fontos évszám 1956.
A történet ott kezdődik, hogy az 1918. január 15-én egy alexandriai postamester fiaként született Gamal Abd El-Nasser 1949 nyarán megszervezte a Szabad Tisztek mozgalmát, mely 1952. július 23-án elfoglalta a hadsereg főhadiszállását és a kairói rádiót, majd vérontás nélkül átvette a hatalmat Faruk királytól.
1954 januárjában a Muszlim Testvériséget betiltják, februárban kormányfővé és a Forradalmi Parancsnoki Tanács elnökévé választják Nassert, aki Naguib november 14-ei lemondását követően ügyvezető államfő lesz.
A Nílus első kataraktájánál felépítendő 110 méteresre tervezett Nagy Gát a nasseri politika első számú prioritásává vált, hiszen az öntözés kiterjesztése, a népesség élelemmel való ellátása, a vízi erőműben termelt villamos energiára épülő ipari beruházások révén a gazdasági függetlenség legfőbb záloga volt. Az amerikaiak a szovjet fegyverszállítások leállításához kívánták kötni a gát építéséhez szükséges hitelek folyósítását, amit Nasser Egyiptom védelmi szükségletei miatt sem fogadhatott el.
Amikor 1956. július 19-én az amerikai kormány jegyzékben közölte Nasserral, hogy eláll a gát finanszírozásától, Nasser váratlan válaszlépésként elhatározta a Szuezi-csatorna Társaság államosítását. A bejelentést július 26-ára, Faruk király lemondatásának évfordulójára időzítette.
Nasser lépése közvetlenül a szuezi válságba torkollott, amelyből az egyiptomi elnök a kétségtelen katonai vereség ellenére komoly presztízsnyereséggel, politikai győztesként került ki: rövid időn belül mindhárom ellenfelének ki kellett vonulnia Egyiptomból.
Decemberben az összes brit és francia bankot, céget mintegy 15 ezer vállalatot államosították.
Innentől kezdve a pánarabizmus és az antikolonializmus bajnokaként végképp Nasser maradt Moszkva első számú arab partnere ez persze nem tartotta Nassert vissza abban, hogy az egyiptomi kommunistákat sivatagi börtönökbe zárassa.
A nasszerizmus egyedülálló módon elegyítette a muzulmán közösségi szellemet, az arabság egészével kapcsolatos érzületeket, a regionális összetartozás tudatát és a patriotizmust.
Nassert a mai napig az egyik legnagyobb 20. századi politikusnak tartják az arab világban.
Így osztozott sorsfordító 1956-os esztendővel Egyiptom és az arab világ Magyarországgal.
Egyiptom, és vele együtt az arab világ számára is fontos évszám 1956.
A történet ott kezdődik, hogy az 1918. január 15-én egy alexandriai postamester fiaként született Gamal Abd El-Nasser 1949 nyarán megszervezte a Szabad Tisztek mozgalmát, mely 1952. július 23-án elfoglalta a hadsereg főhadiszállását és a kairói rádiót, majd vérontás nélkül átvette a hatalmat Faruk királytól.
1954 januárjában a Muszlim Testvériséget betiltják, februárban kormányfővé és a Forradalmi Parancsnoki Tanács elnökévé választják Nassert, aki Naguib november 14-ei lemondását követően ügyvezető államfő lesz.
A Nílus első kataraktájánál felépítendő 110 méteresre tervezett Nagy Gát a nasseri politika első számú prioritásává vált, hiszen az öntözés kiterjesztése, a népesség élelemmel való ellátása, a vízi erőműben termelt villamos energiára épülő ipari beruházások révén a gazdasági függetlenség legfőbb záloga volt. Az amerikaiak a szovjet fegyverszállítások leállításához kívánták kötni a gát építéséhez szükséges hitelek folyósítását, amit Nasser Egyiptom védelmi szükségletei miatt sem fogadhatott el.
Amikor 1956. július 19-én az amerikai kormány jegyzékben közölte Nasserral, hogy eláll a gát finanszírozásától, Nasser váratlan válaszlépésként elhatározta a Szuezi-csatorna Társaság államosítását. A bejelentést július 26-ára, Faruk király lemondatásának évfordulójára időzítette.
Nasser lépése közvetlenül a szuezi válságba torkollott, amelyből az egyiptomi elnök a kétségtelen katonai vereség ellenére komoly presztízsnyereséggel, politikai győztesként került ki: rövid időn belül mindhárom ellenfelének ki kellett vonulnia Egyiptomból.
Decemberben az összes brit és francia bankot, céget mintegy 15 ezer vállalatot államosították.
Innentől kezdve a pánarabizmus és az antikolonializmus bajnokaként végképp Nasser maradt Moszkva első számú arab partnere ez persze nem tartotta Nassert vissza abban, hogy az egyiptomi kommunistákat sivatagi börtönökbe zárassa.
A nasszerizmus egyedülálló módon elegyítette a muzulmán közösségi szellemet, az arabság egészével kapcsolatos érzületeket, a regionális összetartozás tudatát és a patriotizmust.
Nassert a mai napig az egyik legnagyobb 20. századi politikusnak tartják az arab világban.
Így osztozott sorsfordító 1956-os esztendővel Egyiptom és az arab világ Magyarországgal.